Hogyan, ne érezzem magam rosszul?

Az önképeddel van probléma, amíg önmagadban vagy, önazonos vagy, addig minden ok, de ahogy megjelenik a srác, hirtelen kevesebbnek kezded érezni magad, zavar, hogy fiatalabbnak nézel ki nála stb. A külsőségek csak felszínes mutatói a belső bizonytalanságodnak, nem az a bajod a sráccal, hogy felnőttes, komoly és valószínűleg értelmesnek, határozottnak is tartod, hanem az, hogy magadban nem találod ezeket az értékeket és ezt kivetíted egy kézzel fogható dologra: az öltözködésre.

Valószínűleg elértél abba korba, amikor már nem vagy taknyos tini, de még nem is igazán vagy felnőtt nő, és most a múltbéli éned és a jövőbeli énedről alkotott ideálképed konfliktusba került, és egyelőre nem tudod, hogy melyikre hallgass. Maradj meg a régi - kissé talán még gyerekes - önmagadnak, akivel annyira tudtál azonosulni, vagy engedj a késztetésnek, hogy elkezdhess felnőni és ezzel óhatatlanul megváltozzon benned és rajtad minden.

Amikor ezzel a komolyabbnak, érettebbnek tűnő sráccal találkozol, már a puszta jelenléte felidézi benned ezt a belső konfliktust. Megoldás: leülsz önmagadban, végig gondolod, hogy mi az, ami a srác kisugárzásában (biztos nem az öltözet, az csak következmény), tulajdonságaiban annyira imponál neked, és megpróbálod felidézni, hogy benned megvannak-e ezeknek a tulajdonságoknak a csírái. Ha igen, akkor elkezdhetsz felnőni a feladathoz és úgy viselkedni, hogy ezeket a pozitív dolgokat magadban is megtalálhasd, felépíthesd, megerősíthesd. Ha nincsenek, akkor pedig azt gondold végig, hogy miben különbözöl te annyira ettől a sráctól és hogy ez önmagában problémát jelent-e.

A távdiagnózissal kapcsolatban fenntartom a tévedés lehetőségét, minden más esetben kérem, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.