Más is van úgy, hogy nem szívesen beszélget másokkal mert rögtön átlát a romlott jellemükön?
Lehet aspergeres vagyok vagy valami, de egyszerűen az emberek többsége túl sok számomra. Megy az ármánykodás, alá-fölé rendelődés, taposás, másokról rossz terjesztés, ítélkezés meg hasonlók.
Nagyon lehoz az életről ha emberekkel kell beszélnem.
Normális ez?
1
Több közegben megfordultam már.
A legtöbb embernek az az elsődleges motivációja, hogy minél érdekesebb legyen, hogy minél több figyelmet szerezzen.
Magyarországon az iskolák, de sajnos a legtöbb család is (mert ugye papa és mama is itt járt iskolába) azt tanítja, hogy a saját önbecsülésed másoktól függ. Ha mások "alacsonyabban" vannak bármiben is, akkor te feljebb kerülsz.
És szerintem kicsit félre is érted a dolgok működését. Két kollága amikor egymás közt szénné aláz a nem ott lévő harmadikat, legtöbbször nem azért teszik mert bajuk van vele, hanem mert az egyik segít a másiknak helyre tenni az önbecsülését, elégséges szinten tartani a teljesen rosszul működő önbecsülését. Tehát tulajdonképpen sokszor "jófejségből" teszik ezt.
Segítenek egymásnak. Rettenetesen rossz módszerrel, de mást nem ismernek.
Mint írtam, az oka a teljesen rossz oktatás, ahol magolós csicskákat és nem önállóan gondolkodó, magabiztos személyeket nevelnek. Nem képesek magas önismerettel egy helyes énképet kialakítani magukról. Az önismeretről konkrétan 0 tudással jönnek ki az iskolából. Ahol olyan a család, ott javulhat a helyzet, de mivel a szülők is hasonló "porosz" stílusú nevelést kaptak kevés ilyen család van. A versenyek, ahol győz a jobb a vesztesek pedig szóra sem érdemes vesztesek, az osztályzás ahol aki négyes az a tanár szerint jobb, szebb, nagyobb, illatosabbat pukizik mint aki csak hármas lett... Sok év alatt belenevelődnek az emberek érték rendszerébe ezek a teljesen falls értékek.
Ahol van rendes oktatás, pl. Finnország, oda menj ha szeretnél egy másik közeget. Itt nem sok esélyed van rá. Nagy szerencse kell hogy olyan közegbe kerülj ahol a saját értékeik felmutatásával akarnak érvényesülni az emberek, nem a környezetében lévő emberek lehúzásával.
Amit, még egyszer írom, nem mindig gonoszságból csinálnak, egyszerűen csak önvédelem. Mert ezt tanították nekik.
Hasonlóan vagyok, egy ismerősömön nem láttam át rögtön, beszélgetni akart velem, és a beszélgetés során lekicsinylő megjegyzéseket tette egymás után. Hát, nem számítottam rá, hogy ő is ilyen, már sok ismerősömmel szakadt meg az egyébként sem erős kapcsolat hasonlók miatt.
Ha új helyre megyek, ott is akad legalább egy, aki megpróbál nyilvánosan megalázni.
Nyilván önértékelési gondjaik vannak, de ők is nagyon jól tudják, hogy a gúnyolódó megjegyzés gonoszság, sokszor gúnyos mosoly ül az arcukon. Ilyenkor a többiek általában hallgatnak!
Volt, amikor rászóltak, de ez ritka! Volt, amikor a társaságban tekintéllyel rendelkező hallotta a egy másik tekintéllyel rendelkező lealacsonyító beszólását az irányomba, az arckifejezésén látszott, hogy nem tetszett neki, de sarkon fordult rögtön, és arrébbállt.
5
Igen, az embernek lenne igénye normális egészséges kapcsolatokra hiszen társas lények vagyunk.
Ám a legtöbb ember annyira toxikus és jellemtelen ma, hogy valóban jobb ha távolságot tartunk.
Kellett nekünk kapitalizmus, a másikban csak a vetélytársat látják.
"Kellett nekünk kapitalizmus"
Igazából nem mi döntöttük el, kényszerpályán voltunk mint minden kis hatalmú más ország a nagyok árnyékában.
Ha anno nem 10000-szer hanem csak 9000* fordul elő hogy nem egymással marakodnak a Magyar főurak hanem a nagyokkal, akkor még mi is nagyok lennénk és eldönthettük volna.
De az államvallás ezzel jár, az erősnek becsicskulni, a gyengébbet abuzálni, aki pariban van velünk azt bealázni hogy gyengébbnek tűnjön - ezt több-ezer éven keresztül beleverték a papok a népbe. Ezt nevezzük hagyománynak, és nagyon - nagyon tiszteljük.
Aki nem tiszteli, azt nevezzük buzeráns libernyáknak és utáljuk.
Így helyes.
Ha senki nem utálna senkit, nem lenne lépes a világ legcsodálatosabb szervezett bűnözői köre egy egész országot kifosztani. Pedig erre tényleg büszkék lehetünk. Al Capone, Yakuza, Triász ... a fasorban sincsenek sem tudásban, sem eredményekben, sem szervezésben... hozzájuk. Biztos vagyok benne, ha megéri az emberiség akkor még 500 év múlva is benne lesz a Fidess a történelem könyvekben. Én felnézek rájuk és csodálom őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!