Miután valakinek gyereke születik mennyire marad meg az igény barátokra?

Az igény az idő és lehetőség kérdése. És megváltozik a fontossági sorrend. Aki gyermeket vállal annak nyilván a gyerek/ek és a család az első. Kevesebb szabadideje marad az eddigi barátokra. És miért baj az ha a gyerek a téma? Hisz most abban a projektben vannak! Ha én elkezdek hegyet mászni, akkor nyilván a hegymászás élményeiről mesélek másoknak. Ha gyerekem lesz, a gyerekekről. A gyereknevelésben pedig sok a kifogyhatatlan téma.

Azt kérdezd meg magadtól, neked miért baj ez? Hiányoznak a régi barátok? A barátságok sem tartanak mindig örökké. Az emberek változnak, megváltoznak a körülményeik, nagyon sok fiatalkori barátság megszakad, elkopik.

Az igény megmaradt, csak a barátok nem. Nem tudták tolerálni, hogy nincs spontán program, sokszor az elöre eltervezett is borul. Nem tudok menni több napos túrákra, kenuzni, és azért xar hallgatni, hogy nekik milyen élményeik voltak. Nem csak iszogatni tilos szoptatás alatt, de sok kaja is tiltólistás. Aztán egyszer csak elfogytak a közös témák és egyre ritkább lett a kontakt.

Most, hogy nekik van pici baba, és unatkoznak otthon, hirtelen sok közös téma lett, hiszen én tapasztalt anyuka lettem. Viszont most meg engem nem érdekel, hogy ki hányszor eszik és pisil. Örülök, hogy a legkisebb is önjáró végre, és elvannak együtt hárman otthon, ha nekem spontán programozni támad kedvem.

Igen folyamatosan alakulnak új baráti kapcsolatok, de sok nem lesz tartós, csak a közös téma miatt átmeneti. Azok a barátságok maradnak meg az életben, amelyen a barátok "dolgoznak" is, tesznek a kapcsolat megerősítéséért. Tehát meghallgatják a másikat, ha olyan is a téma, elfogadják, hogy nem mindig ér rá a másik stb.

Én már 52 vagyok, gyerekeim is felnőttek, barátságok jöttek -mentek. Egy gyerekkori barátnőm van, akivel még mindig tartjuk a kapcsolatot, pedig már messze lakunk egymástól. De írunk, telefonálunk, és időnként közös programokat szervezve találkozunk. Azért tart a barátság, mert mind a ketten úgy döntöttünk, hogy barátok maradunk. Nekem hamarabb lettek gyerekeim, mint neki, igen az akkor próbára is tette a barátságunkat, de hosszú távon jól alakult a dolog.

Főleg, ha megmaradnak azok a nagy barátságok...hogy pompázzanak.

Valahogy nem ezt láttam sem magam,sem ismerősök életében.Sem nekem,sem ismerősöknek nincs meg a régi barátja,vagy egyáltalán barát sincs senki.

Az igeny lehet h van de idő biztos nincs.

Van aki megmarad, ha gyereke születik és van aki megszűnik és helyette már csak a gyerekek vannak. Semmi masról nem beszél, semmi mást nem hallgat meg. Bezsong, kész, vége.

Mivel több embert láttam mar gyerekkel magam körül, látom, h lehet másképp.