Mi volt eddig a legdurvább dolog, amivel a volt barátaitok hátbaszúrtak?

Olyan, aki sok-sok évig mondta magát barátomnak, nem velem közölte barátságunk végét. Olyannak mondta, akit mindketten nagyon sok éve ismertünk, kitalálmányokról, pletykálásról, lejáratásról volt híres.

Megosztott vele számos bizalmas dolgot, melyeket csak ő tudhatott rólam a hosszú barátságunk alatt.

Nagyon fájt.

Másik két barátomnak is segítettem, segítségem nélkül félévet kellett volna ismételniük egy felsőoktatási intézményben. A hála: az egyik megpróbált lejáratni a hátam mögött, a másik pedig anyagilag károsított meg.

Nehézséget jelent megbíznom az emberekben...

"Nem biztos, hogy csak bennük van hiba."

Köszönöm, hogy valaki ezt is kimondta. Amikor egy baráti társaság egyszer csak szép lassan elfordul tőlem, akkor lehet arra is gondolni, hogy ők mind fordultak ki magukból, de érdemesebb magunknak feltenni bizonyos kérdéseket.

Nekem amúgy nem nagyon volt ilyen elképesztően nagy pofára esésem, ami miatt megingott volna a bizalmam bárkiben. Talán két példát emelnék ki.

Volt olyan lány barátom, aki többször is a szemembe hazudott, de ő másokkal is ezt csinálta, így nem vettem magamra. Kellemetlen volt rájönnöm, hogy ő így működik, de személyes törést nem okozott.

Volt olyan gimis cimborám, akivel érettségi bankettig éjjel-nappal együtt lógtunk, majd onnantól se szó, se beszéd, megszűntem neki létezni. Telefont se vette fel, az anyját megkérte, hogy tagadja le, hogy otthon van, ilyenek. Először elképesztően kiakadtam, de ugyanaz volt a helyzet, mint a csajnál: nem velem csinálta, hanem mindenkivel.

Közös a két esetben, ők mindenki mással is így viselkedtek, nem én voltam az egyedüli célpont. Ha csak engem ver át a lány, vagy a haverom csak engem pattint le, akkor elgondolkodtam volna, hogy mivel "érdemeltem ki" ezt az aljasságot. Viszont mivel egyértelmű volt, hogy ez róluk szól, nem rólam, így mindkét esetben úgy gondoltam, jobb is így.