A gyerekkori legjobb baratnom masodjara “cserel le” egy pasira. De ha masokkal baratkozok akkor feltekenykedik. Jol erzem, hogy ezuttal megkell leckeztetnem?
Ovodas korunk oda vagyunk baratnok, igy eleg szentimentalisan allok ehhez a baratsaghoz, mivel az ilyesmi nagyon ritka. Egeszen az elso pasijaig folyamatosan egyutt logtunk, reggeltol estig. Orultsegeket csinaltunk, rengeteget nevettunk es ennyi ev utan egymas gondolatait is kitalaljuk. Eppen ezert probaltam mindig fent tartani ezt a baratsagot, de most mar (sokadjara) fogyott el a turelmem es erzem azt, hogy hiaba kapaszkodom a regi dolgokba, ha nala egy “ideiglenes” kapcsolat prioritast elvez.
Tortent 18 eves korunk kornyeken, kozepsuli vege fele, hogy osszejott egy fiuval. Egy utcaval feljebb laktunk akkoriban egymastol, es megis eltelt sokszor 1-2 het is amig nem is lattuk egymast. De amikor eppen fasirtban volt a fiuval akkor keresett, hogy talalkozzunk es csinaljunk valamit, de csak azert, hogy ne otthon idegeskedjen, megtudja mutatni a fiunak hogy o “jol erzi magat” En nagyon rosszul eltem meg hogy elhanyagolt hirtelen, nem volt kivel megosztanom a gondjaimat, nem volt kivel elmennem ide-oda sokaig, mivel evekig csak o volt a baratnom. Majd osszebaratkoztam egy lannyal akivel betudtam tolteni ezt az urt, ra pedig feltekenykedett. 4 ev utan szakitottak a pasijaval, es utolag mondta csak el, hogy tobbszor is megcsalta ot a fiu es mennyi problemajuk volt. Nem ertettem, amig tartott a kapcsolat miert nem mondta el? Kerdeztem is es nem tudta megvalaszolni. Mindegy, itt elmondtam neki, hogy ez volt az elso es utolso, hogy elneztem neki, hogy elhanyagolt a pasija miatt. Ugyanis nekem is volt ez ido alatt kapcsolatom, de megis egy telefonhivas, vagy heti 1 MINOSEGI ido a baratnoddel belefer pasi es munka mellett is!
Szakitasa utan sokaig doglodott, gorcsosen masik pasit akart talalni maganak, amit szinten nem ertettem, idokozben en is szingli lettem es meg mindig az vagyok es egyaltalan nem fontos hogy pasit talaljak magam melle. Most 26 evesek vagyunk. Vegul tarskereson meg is talalta az uj pasijat, 1 het utan osszecuccoltak es kezdodott minden elolrol. Napkozben dolgozik ( en is) de este sem beszelunk mert minden nap a fiunal alszik, minden hetveget a fiuval tolt. Napi szinten irkalunk messengeren ossze-vissza, de semmi erdemleges beszelgetest nem lehet igy folytatni. Most is kb akkor hiv, hogy talalkozzunk, ha a pasija epp kulfoldon van munkaugyben. Meg sosem voltunk egyutt nyaralni, mert “nem tud ennyi szabadsagot kivenni” de a pasijaval iden 2x is elmegy. Most egy baratnod hetveget ezert mondott le, ami mar megvolt beszelve elore. Most sem tudok roluk semmit szinte, mert nem mond semmit, en meg egy ido utan nem kerdezek ra, nem faggatom ha magatol nem hiv fel es meseli el.
De azt tudom, hogy valoszinuleg doglodik a kapcsolatuk, mert mar 3x volt olyan, hogy felhivott, hogy segitsek elhozni a cuccait a fiutol, jo baratno leven mondtam hogy persze segitek. Aztan vegul egyszer sem kellett. Legutobbi veszekedesuknel a fiu megmondta, hogy mar nem is szereti ot ugy, de ennek ellenere ott maradt es elmentek egyutt nyaralni is. Eleg mergezo modon szokta hivogatni a fiut, ha epp nincsenek egyutt, ennek fultanuja voltam parszor, de bovebben nem akar soha beszelni semmi ilyenrol. Szereti eljatszani h minden tokeletes.
Fogalmam sincs mi van konkretan koztuk, de azt erzem mar nem is erdekel, ha inkabb olyan kapcsolatokba kapaszkodik ahol nem becsulik es szeretik igazan, akkor mostmar magara vessen. Mivel mar beszeltunk is errol korabban, nem tudom, hogy lenne e ertelme megegyszer megbeszelni ezt. Persze ha szakitas van, tok jo visszarohanni hozzam, es velem tolteni a felszabadult idejet, de en mar nem akarok a jatekszere lenni. Mit gondoltok errol, hogyan kene kezelnem? Legyek itt a hatterben ugyanugy elerheto szamara? Akkor is, ha o evekig elhanyagol? Nekem nagyon rossz, hogy a “legjobb baratnommel” nem tudok megbeszelni olyan dolgokat amik a lelkemben lejatszodnak, mert nincs meg az az intimitas koztunk mar mivel alig beszelunk. Nem erzem mar igazinak ezt az egeszet regota. Es sajnos masodjara sem valtozott a helyzet
válasza: válasza:
válasza: válasza:Most posztolas utan atolvasva nem is ertem a “megleckeztetni” kifejezest, gyorsan irtam munkaszunetben, de aki elolvasta a posztot lathatja, hogy semmilyen leckeztetes nem jar a fejemben.
Sajnos en azt gondolom, hogy anyai mintara szenved a kapcsolataiban es ezt o maga nem latja. Valoszinuleg segitsegre lenne szuksege, de mivel o nagyon buszke ember es kudarckent eli meg elottem is meg a csaladja elott is az ilyesmit, nem tudok segiteni vagy beszelni vele ilyesmirol. Szerintem betegesen kapcsolatfuggo es szeretethianyos.
De kezdem ugy erezni, hogy ehhez nekem semmi kozom, ha nem akar beszelni rola nem tudok segiteni.
En is igy gondoltam, hogy
A.) Megbeszelem vele a dolgokat, elmondom, hogy megint elhanyagol es hogy szarul esik, hogy kizar az eletebol es hogy nem tudunk baratnokhoz meltoan megbeszelni dolgokat.
B.) Elmentem a regi emlekeket magamban, de a tovabbiakban ugy allok a dolgokhoz, mint regi legjobb baratnore, mostanra mar csak barat. Nem fog o sem prioritast elvezni az eletemben es nem fogok raerni max ritkan.
válasza:Legjobb barátnőmmel mi is 3 éves korunk óta ismerjük egymást, most 31 évesek vagyunk.
Nekünk is voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban, volt olyan is hogy 1-2 hónapig nem is beszéltünk, mert mindketten elfoglaltak voltunk, meló, esetleg fiú ügyek miatt stb. De amikor találkoztunk nyitott lapokkal játszottunk, sosem éreztük azt, hogy ezt a másik előtt titokban tartom, mert gáz vagy nem tudom milyen okok miatt. Mindig ott tudtuk folytatni, ahol sosem hagytuk igazából abba.
Na csak azért írtam ezt le, mert szerintem túlságosan ragaszkodsz ahhoz, ami gyerekkorotokban volt, az ember változik, az élet változik és ehhez alkalmazkodni kell, kicsit kötetlenebbül kell hozzáállni a baratsaghoz. Nem attól lesz valaki jó barátod, hogy nap mint nap együtt vagytok vagy beszéltek, hanem attól, hogy a bizalom ott van, vagy ha baj van, akkor fel lehet hívni a másikat.
A leírtak alapján benned ez többnyire megvan, bár én kicsit lazítanék a helyedben, ne azzal foglalkozz, hogy ő nem hív, éld az életed, viszont egy beszélgetésre elhívnám (nekünk is volt ilyen, egyszer ő beszélgetett el velem, hogy vegyem észre magam, egyszer pedig én vele), mondj el neki mindent, de ne a fejéhez vágd, hanem fejtsd ki, hogy mit érzel, miért érzel így és mit gondolsz megoldásnak. Aztán hagyd a dolgokat, azok úgyis alakulnak maguktól.
Az az erdekes egyebkent, hogy a legjobban o szereti hangoztatni mindenhol, hogy pelenkas korunk ota legjobb baratnok vagyunk.. Tehat ha o nem igy tekintete ram, miert mondana ezt masoknak?
Ezt probaltam mar, meg igazabol ezt csinaltam eddig is, hogy pl tudom hogy kb 17-18ora korul vegez a munkaval es felhivtam, hogy ha mar nem talakozunk beszeljunk, de olyan unottan beszelt, hogy ereztem le akarja tenni a telefont, ugy ereztem zavarom. O pedig sosem hiv fel. Nem bannam azt, ha ritkan talalkoznank, ha akkor ahogy te is irtad, nyitott lapokkal mindenrol tudnank beszelgetni. De a parkapcsolatarol szinte semmit nem akar mondani soha, vagy ha beszel rola, csak jo dolgokat mond. Viszont igy h a semmibol megkerdezi hogy segitek e elhozni a cuccait a fiutol, nulla elozmeny ismereteben utana meg elintezi kb annyival hogy megbeszeltek, mar nem kell…. Nyilvan nem erzem azt a bizalmat.
válasza:Ebben az esetben akkor te már az A opción, amit említettél, túl vagy már, marad a B.
Valóban ne kötődj hozzá olyan erősen, vedd tudomásul, hogy tőle már semmit nem várhatsz el se érzelmileg, se sehogy. Az, hogy szereti hangoztatni, az egy dolog: jól hangzik, de már a fejében valójában súlytalan, tartalmatlan.
Ő a maga útját járja, és neked is a magad útját kéne járnod, akarata ellenére pedig senkit nem lehet megmenteni. Bizalmat kikényszeríteni sem lehet. Elmondani el lehet, hogy szerinted milyen problémával szenved, és esetleg javasolni, hogy menjen pszichológushoz, de nagy valószínűséggel úgysem fogadná meg.
Empátiát sem érez irántad, nem is bízik benned... ez a részéről a normál fogalmak szerint nem barátság. Persze ha nincs más, akkor valami pótléknak jó leszel talán, hogy ne őrlődjön, elterelje a figyelmét a gondjáról, de ennyi. Tárgyiasít téged: már nem érzelmi kötelék van a részéről irántad, csak egy valami a polcon, ami jó, ha ott van, de ne zavarjon, és ha kell, akkor majd leveszi, játszik vele, aztán, ha úgy adódik, akkor visszateszi, esetleg otthagyja valahol, ha nagyon nem tetszik, akkor eldobja, földhöz vágja.
Közben te meg jó barát szeretnél lenni, és jó barátra vágysz, mint régen, de ez már nem lesz az valószínűleg.
Keress barátokat, és ha féltékenykedik, akkor ott nagyon erélyesen húzd meg a határokat, hogy baromira nincs joga minősíteni a barátaidat, beleszólni semmilyen kapcsolatodba. Persze attól, hogy nem játszik a játékkal, csak ott hagyja a polcon, azért még más se játsszon vele, az a játék legyen mindig készenlétben... hát hogyne!
És ha majd keres, akkor én elmondanám, hogy ez így nekem nem jó. Nem jó, hogy csak akkor keres, ha épp nincs más, és te látod, hogy problémái vannak, és aggódsz miatta, és bánt, hogy tehetetlen vagy, meg nem lehetsz ott mellette... De hát ajánld, hogy menjen el pszichológushoz, és mondd el, hogy te mire vágysz. Mert nem arra, amit ő most ad, az biztos.
Huha! Nagyon jol osszeszedted! Koszonom szepen!
Igazad van abszolut! En sem vagyok tokeletes persze, senki sem az. De egy baratsagot ha fent akarunk tartani, akkor apolni kell. Sokszor azt vettem eszre, hogy “ismerosokkel” sokkal tobb maganeleti dolgot tudok megbeszelni mint vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!