Miért tudunk baràtilag és érzelmileg kötődni olyanhoz aki sokszor megbànt bennünket? Mit tudnak ezek az emberek hogy magukhoz tudnak kötni màsokat?

Mert az eszközt használni is tudni kell. A menekülést nem nagyon lehet elrontani.

De ha valakinek nincs belső érzelmi tartaléka, nem tud az asztalra csapni, nem tud asszertivan kommunikálni, csak agresszióra agresszióval, akkor marad ugyanúgy minden. Ezeket kell megtanulni.

Pl. 20 éves vagy. Amikor anyád jön a mártírdumával, hogy ő annyi mindent megtett érted, hogy képzeled, hogy nem akarsz orvosi pályára menni. Hát ebbe fog belehalni, mit mond majd a családnak, ezt a szégyent, blablabla. Na itt mi az eszközöd? Aki ilyen anya mellett nő fel, nincs önbizalma a jogait érvényesíteni, és határt húzni meg aztán pláne nem, mert a lelkiismeretfurdalás, szégyenérzet van belekódolva. Hogy érezd magad rosszul mert más terveid vannak. Hogy egyáltalán terveid vannak az életre nélküle.

Ennyire gyengék igen, mert ezt a mintát hozták.