Velem van a baj? 30 éves nő vagyok, nincsenek barátaim.

Nagyon sokan vannak,akiknek már vagy még párja sincs.Nemhogy barátja.

Közte én is, de rájöttem, hogy nem érdemes ezen keseregni.Találok elfoglaltságot és az újbóli magányom nem tart vissza attól, hogy mindenfelé elmászkáljak :)

De ahogy írják, ma az emberi kapcsolatok amúgy is érdekessé váltak...

F

Debrecen környékéről esetleg lányok?

35f

35 évesen nekem sincsenek barátaim. Bár emberekkel dolgozom (kereskedelem),de műszakban csak egyedül. Lényegében én jól érzem magam egyedül a munkában. A váltótársammal viszont remekül kijövök és megvallom,hogy előre félek,hogy 2 év múlva elmegy nyugdíjba és olyan embert kapok,akivel nem vagyok jóban. Amolyan főnöknek benyalós típus és már most köröz,mint a keselyű a munkatársam helyére.

A munkatàrsamat mondanám a legjobb barátomnak,de 2 év múlva már vele sem fogok beszélgetni,mert ha én nem keresek valakit,akkor nem is hallok róla semmit.

Ez nálam mindig így volt. Fogalmam sincs,hogy miért kerül mindenki.

Nem bántok senkit,nem sértegetek,nem veszekszek. Mégcsak kérni sem szoktam semmilyen szívességet.

Teljesen antiszociálisnak érzem magam és ahogy haladnak az évek,egyre reménytelennek érzem azt,hogy ez jobb lesz.

Néha próbálkozom azzal,hogy legyen barátom,de úgy érzem,hogy nagyon jó emberismerő vagyok és akár első alkalom után tudom azt,hogy az illetővel többet még beszélni sem akarok. Eddig szinte mindig beigazolódott ez az érzés.

Sógornőmék folyton csavarognak a barátaikkal és elfogott az irigység,hogy én vajon fogok-e valaha is ilyen társaságra szert tenni. Már félek is tőle.

Sőt! A 12 éves fiam lézerharcos bulit akar és rettegek attól,hogy beszélgetnem kell a gyerekek szüleivel és attól is félek,hogy leégek előttük.

Ja,tényleg antiszociális lettem!

17-es, dehogy lettél. Akkor nem tudnád ezt ilyen szépen megfogalmazni.

Nekem sincs barátom, illetve egy van, de két megyével odébb lakik tőlem, telefonon tartjuk csak a kapcsolatot. Nekem is van gyermekem, 9 éves, de szerintem nagyon látszik, hogy tényleg csak ketten vagyunk egymásnak (egyedül nevelem, 0 kontakt apukával), ő is érzékeli, a kapcsolatunk egyre inkább baráti, mint szülő-gyermek viszony.