A csúnyaság vezet a mizantrópiához, hiszen ebben a helyzetben tapasztalod meg az emberek igaz természetét?

Hát, a hátrányos helyzet olyan dolgokban, amiket az emberek tisztelnek na az vezet mizantróliához. Az emberek tegyük fel tisztelik a szépséget, eszességet, kompetenciát, társaság kedvelést, jófejséget, stb. Ha ezek közül - meg lehetne még rengeteget sorolnk - nincs sok az embernek, akkor őt egyszerűen nem fogják kedvelni, meg talán utálják is vagy megvetik. Ebből az ember mivel folyton visszautasítást kap másoktól elfordul tőlük és a számára negatív hatással járó velemenyuktől és valóban utálni kezdi el őket. Lehet-e hibáztatni? Szerintem egy pár jó esetben nem - van amikor igen -, ez egy szükségszerű pszichológiai mechanizmus, gyakorlatilag így a mások elutasítása szükségszerűen vezetett ehhez idővel, ha az elég állandóan történik.

Egy analógiával élve: Ha egy kutya egyszer megharap amikor simogatni akarod, majd megint megpróbálod megint megharap, majd megint és megint, aztán már meg se próbálod, megutálod a kutyát. Így talán jogos is a mizantrópia, egészséges pszichológiai védekező mechanizmus, ha nem ölt túlzó jelleget.