Mit tegyek, ha bánt, hogy már nem beszélünk a "barátnőmmel"?

Kb. 2 éve kezdtünk el beszélgetni Facebookon. Direkt egy "barátkeresős" csoportban kezdtünk el beszélgetni, ő írt rám. Találkoztunk többször is, csináltunk programokat. Nagyon jól kijöttünk, hasonló volt a személyiségünk. Kb. 1 évig voltunk jóban, aztán elkezdtek ritkulni a beszélgetések, aztán már nem írt vissza, én pedig nem erőltettem. Ez sem egy olyan dolog, amit erőltetni kell.

Nem történt köztünk semmilyen konfliktus, egyszerűen csak volt, hogy nem értem rá találkozni, volt, amikor ő nem, így szépen lassan elkopott az egész.

Nyilván közrejátszik ebben az is, hogy nem alakult ki ennyi idő után egy mélyebb, szorosabb barátság, nem volt úgy értve közös pontunk, hogy nem egy suliba jártunk, nem egy helyen dolgozunk, nem egy helyen lakunk. Bár közös ismerőseink voltak, de ha nincsenek közös kapcsolódási pontok, amiért tennünk kellett volna, hogy legyen, akkor nyilván ez lesz a vége.

Engem ez azért is bánt, mert ebből szerintem egy jó barátság lehetett volna. Nem csak programokat csináltunk, nem csak jól éreztük magunkat, hanem megosztottunk egymással bizalmas dolgokat is, amit az ember nem mondana el mindenkinek. Feltöltött mindkettőnket az együtt töltött idő, és szerintem ilyennek kell lennie egy igazi barátságnak.

Azért is bánt ez, mert nincsenek barátaim, már a felszínes barátságokat is mind kisöpörtem az életemből. Igazi barátságokra vágyom, és ezen éreztem, hogy az lehet. Bár nyilván tudom, hogy felesleges ezen rágódni és nem online kellene barátkozni, de felnőtt fejjel már nem úgy megy, mint iskolás korunkban. Barátságot bárhol ki lehet alakítani, kérdés, hogy mennyire szeretné fenntartani a két fél. Nyilván itt azon siklott meg leginkább, hogy ő már nem akart beszélni/feleslegesnek tartotta, megtalálta a szorosabb baráti körét. Mindegy is.

A kérdés, hogy hogyan lehet ezen a szomorúságon túllépni? Már jó pár hónapja nem beszéltünk. Valamiért nagyon bánt, ha belegondolok.

Tudom, hogy egy hobbi vagy bármi által lenne érdemesebb barátkozni, de felnőtt fejjel már nem a barátok az első, ugyanakkor hiányzik az életemből, ami miatt szomorú vagyok.

Tanácsokat tudnátok adni?