Ghostingol aztán meg mosolyogva köszön az utcán. Normális az ilyen?

Legjobb barátnők voltunk, de aztán nekem született egy kislányom és úgy felszívódott, hogy köpni nyelni nem tudtam. Egy ideig még messengeren tartottuk a kapcsolatot, de nem látogatott meg soha, nem is látta a gyerekünket miközben a terhességem előtt ő állt a legközelebb hozzám a párom és a családomon kívül. Nagyon rosszul esett, de már több hónapja nem beszéltünk, engem már nem is érdekel miért ignorált teljesen, mert nem hiányzik az életemből, viszont undorítónak tartom, hogy egyszer csak nem válaszolt hiába írtam neki. Ma összefutottunk teljesen random az utcán és bár, próbáltam úgy tenni, mintha nem is látnám, de jó hangosam ránk köszönt így muszáj voltam viszonozni, de csak futólag néztünk egymásra. Visszaköszöntem neki, de őszintén felbosszantott, mert aki így ghostingol minden előjel nélkül az nekem ne köszöngessen. Szerintetek az ilyen emberek mit éreznek? Annyiba nem nézett, hogy egy több éves barátság után felhívjon vagy leírja, hogy mi baja van velem, de az utcán meg van képe köszönni? Annyira kiváncsi lennék mi játszódik le az agyában.

Ti ghostingoltatok már? Mit tettél, ha utána összefutottatok valahol?