Az ilyenek nem félnek attól, hogy a bizalmas titkaik kitudódnak?

A következő eset történt meg velem, de szerintem olyan mindennapos, hogy biztos, másokkal is megtörtént már ugyanez:

Volt egy nagyon jó barátnőm. Nem fellángolás volt, tíz évig voltunk jóban. Ezalatt mindenféle olyan dolgot elmesélt nekem, amit tudom, hogy másoknak nem: például, hogy a kívülről tökéletesnek tűnő házassága nem igazán működik, a férjét csalja, valószínűleg a férje is csalja őt, sőt a munkájával kapcsolatban is elmesélt olyan dolgokat, amiket nem lett volna szabad (orvos, és kezelt pár távolabbi közös ismerőst).

Aztán tíz év után ejtett. Talált mást, rám már soha nem volt ideje. Egy darabig erőlködtem, hogy fenntartsam a barátságot, de aztán megelégeltem, hogy futok utána. Lazán kapcsolatban vagyunk még, de nagyon ritkán beszélünk, és én már szeretnék rajta túljutni lelkileg.

Viszont nem tudom, hogy nem fél attól, hogy továbbadom a tőle kapott infókat. Nagyon jó pletykaalapot szolgáltatna. Nem tettem meg (még), valószínűleg nem is fogom, de az ő szempontjából tényleg nem tudom, hogyan lehet biztos abban, hogy megbízhat bennem, amikor azt már bebizonyította, hogy én nem bízhatok meg benne.

Légyszí ne arról kezdjetek el győzködni, hogy ne adjam a titkait tovább, mert jelenleg tényleg nem áll szándékomban. Inkább az ő szempontjából érdekel, a helyzet, mi érezhet, mit gondol az egészről, és mitől lehet ennyire biztos bennem, ha közben tett róla, hogy én csalódjak őbenne.