Férfiként a nem gyerekkori barátokkal mennyire nehéz megbeszélni a csajozós dolgokat irigykedés nélkül? Kell nagyon, hogy a felek hasonló szinten legyenek? Tapasztalatok?

Egyszerű a megoldás, felszínesebb kapcsolatokban, újabb ismeretségekben nem mész bele bővebben, felméred párszor, ki milyen témához hogy áll hozzá, de nem adsz ki túl sok infót se erről, se más személyes dologról. Azt azért hozzátenném, hogy mélyebb baráti kapcsolatokban is kell tapintat, tehát, ha pl. tudod, hogy vmelyik barátodnak évek óta egy randi se jött össze, akkor nem biztos, hogy neki kell mindenről a legrészletesebben, pláne melldöngetősen előadni sztorikat. Beszélgettek róla, ameddig látod, hogy még neki is komfortos. Ugyanez a pénzzel, munkahelyi sikerekkel, bármi mással. Irigy emberek mindig voltak, és lesznek is, de ott az érem másik oldala, van azért olyan is, aki tényleg irritáló módon kérkedik, lenéző lesz másokkal szemben, ha valamilyen téren jól megy neki a szekér.

Nő vagyok, de szoktam férfiakkal, nőkkel is sűrűn ilyesmikről beszélgetni, és függetlenül attól, hogy jelenleg ki van kapcsolatban, ki kalandozik, kinek nem jön össze semmi/nem is akar semmit.

Érdekes, hogy a "gyerekkori barát" nálad a tinikori. Nekem vannak valóban gyerekkori barátaim (akár 2-3 éves korunktól kezdve) és velük volt nehezebb átállni arra, hogy ilyesmiről is beszélünk azzal szemben, akivel pl 7-12 éves kor között barátkoztunk össze. Viszont aztán átlendültünk ezen jóval később, (kb 14-15 évesen csak), ekkoriban viszont a 7-12 éves korban szerzett barátok lettek zárkózottabbak amennyiben az egyik fél még mindig szingli volt, a másik meg elkezdte megélni ezeket. Később talán ez kiegyenlődött.

De én a kolis szobatársaimmal is simán tudtam ilyesmikről beszélni, bár nagyjából hasonlóan "álltunk" (egyszerre lett kapcsolatunk kb). De mások is megnyílnak, olyanok is, akik épp csak randiznak.

Merészebb sztorit csak a régi barátaimtól hallottam valóban, de azért, mert csak nekünk merik mondani. (Mi nők vagyunk, egy kaland annyira nem nagy dicsőség) Illetve társaságban ivós estéken távoli ismerősökkel, haverokkal, haverok haverjaival is lehet hasonlókról beszélni.

De valahogy nekem nem juf eszembe a semmiből felhozni, hogy milyen szuper a szexuális életem és mikor mit próbáltunk ki. Ha kérdezik, más felhozza, szívesen beszélek róla bármilyen társaságban (amíg túl személyes dolgokat nem árulok el a páromról)

Szerintem (és most igyekszek tényleg az általad leírtakra hagyatkozni) nem feltétlenül kell foglalkozni azzak, hogy ki mit mond erre. Utálni nem fognak érte. Ez az irigykedés is olyan, higy ha te szívesen beszélsz erről, ők megvszívesen hallgatják akkor miért ne?..

Szerintem sokan túlmisztifikálják ezt a dolgot pedig valójában ha igazán akarnának, ők is lehetnének havi egy-két ismeretlen nővel.... inkább mond el nekik, hogy ha tényleg annyira erre vágynak, akkor simán megtehetik ők is, nem agysebészet. Lehet csak túl gátlásos valaki de a tanácsaiddal könnyebben "ismerkedne". De ha ezzek nem értessz egyet és úgy gondolod nekik ez esélytelen, hogy összejöjjön, akkor csak azért kellemetlen beszélned róla mert úgy gondolod nekik ez siha nem sikerülhet mert nem olyan fain formák mint te, emiatt biztis szarul érintené őket. Innen nézve akkor ezhel csak rombolod az önbizalmukat. Akár azt is megteheted, hogy elmondod nem mindenki egyforma és nem biztos, higy mindenkinek tetszene és jól állna ez az életforma még akkor sem (és ez a lényeg) ha ő így érzi. Én pl így elképzekve tök szívesen lennék rendőr...bejön az egyenruha meg a tökömtudja mi, de úgy mélyebben belegondolva k***ra nem nekem való az...egyszerűen azért mert bár vonzónak tűnik, nem olyan a személyiségem. Mindanyian külömbözünk...a mai nap lízerei a holnap egzisztenciálisan megbecsült menő csávói, a mai nap menői pedig a holnap lúzerei.