Mennyire gyakori, hogy valakinek 25 évesen nincs barátja?

Nekem sincsenek barátaim. A gimi után lemorzsolódott mindenki.

A melóban van néhány haver akikkel kéthetente egyszer összeülünk sörözni, de semmi több.

Egyébként elég jól megvagyok. Csak néha tör rám az az érzés, hogy nincs mellettem senki.

27F

Gyakoribb, mint hinnéd, viszont- nőként sem okvetlenül egyszerűbb a helyzet.

Nekem is mindig volt úgy 2-3 barát az életemben, akikre mindig számíthattam (és ők is rám), de egyetem kezdete óta mind eltűnt. Pedig próbáltam azokat a sokéves barátságokat menteni, viszont hiába. 10+ éves is volt köztük pedig..

Hosszú történet, aminek a lényege, hogy jelen pillanatban maximum közelebbi ismerőseim vannak, akik nem barátok, illetve párkapcsolatom nem volt még sosem. Mostanában eléggé foglalkoztat a téma, az előbbi azonban sokkal jobban zavar. Annyira örülnék, ha lennének barátaim; szerveznénk programokat, vagy csak beülnénk egy teára, limonádéra, és beszélgetnénk, meg ilyenek..

Két unokatesóm is van a 25-30-as korosztályban (én ezt alulról súrolom), és a fiatalabbal (F) is rendre ilyesmiről is beszélünk. Az ő barátai, haverjai is szétszéledtek, neki sem volt sose párkapcsolata, és mostanában szenved emiatt igazán. Őt pedig rossz ilyen állapotban látni :c

Az idősebbet (N) bár most jegyezték el, neki is később lett meg az első kapcsolata, a mostani. Az ő barátai is eltűntek, sokan külföldre költöztek, munkában pedig senki nincs a korosztályából.

Ennek az egésznek viszont egy remek kimenetele lett: sokkal több időt töltünk együtt, sokkal több programunk van, mint valaha. Összébb rántott minket a helyzet, az időszak, de mégsem az igazi.. Az embernek még így is szüksége van barátokra, párkapcsolatra. Hálás vagyok értük, de a hiány így is érződik :c