Szeretném egy barátommal továbbra is fenntartani a kapcsolatot, de érzem, hogy a beszélgetésünk ellaposodott, újabban csak én kezdeményezek, mit tudok tenni?
Van egy budapesti haverom, akivel régebben jóban voltam, de mióta kiköltöztem Prágába, valahogy nem igazán keresi a társaságom. Viszont ha írok neki, arra válaszol. De újabban mindig én írok szinte. Kb havonta tudnánk összehozhi egy talit amúgy.
Normális, hogy a barátságok így ellaposodnak? Ha szeretném fenntartani, nekem kellene keresnem őt? Egyébként ez igaz szinte az összes barátságomra.
Két barátnőm is külföldre költözött évekkel ezelőtt, sajnos a havi találkozó nem oldható meg, inkább negyedévente. De szinte minden nap érdeklődünk, írunk egymásnak, képben vagyunk egymás életével.
Egy barátságnál, akár csak más kapcsolatoknál fontos a kölcsönösség, ha egyoldalúvá válik a dolog,az hosszú távon nem lesz fenntartható. Egyszerüen elfogysz, nem tudsz már feltöltődni. Nemcsak az egyik félnek kell pedálozni. Én is úgy látom kérdező, hogy ő inkább haver. Egy barát magától is érdeklődik és keresi a lehetőséget, hogy találkozzatok, minőségi időt töltsetek együtt.
Volt egy kolléganőm, akivel szuperül kijöttünk, még azután is, hogy már nem egy helyen dolgozunk. Úgy tekintettem rá is, mint barátra. De azt tapasztalom pár hónapja, hogy magától sosem keres. Nagyon sajnálom, hogy elveszítem őt,de már belefáradtam, hogy mindig csak én keresem. Mintha valami pincsikutya lennék, hülye egy helyzet. Úgyhogy most hátrébb léptem,majd ír,ha akar valamit. Szerencsére vannak mások:)
Én nagyon gyorsan meg tudom unni ezeket a táv/netes barátságokat. Ellaposodik személyes tali nélkül.
”Szia, mi a helyzet?” “Oh, hát xyz.. vagy nem sok, veled?”
Nagyon sokan így vannak még ezzel, kell a személyes kontakt. E nélkül nagyon mit ér a barátság? Van kivel beszélni néha, ha unatkozol max ennyit.
Szerintem abszolút személyiség, emberfüggő hogy ki képes erre és ki nem.
Egyet tudok érteni mindkét oldallal, de én jómagam azon az oldalon vagyok, ha az emberek eltávolodnak egymástól megváltoznak és már nem biztos, hogy lesz azonos érdeklődés. Elsősorban ezért laposodik el az egész, nincsen már közös élmény csak a múltban volt valamikor.
Hosszútávon nagyon kivételes, hogy ilyen fennmarad, inkább nem mint igen.
Szóval fájó lehet, de ha másik oldalról nincs meg az a kitartás és hajlandóság akkor érdemes leépíteni. Az ember előbb-utóbb belefárad, a jelent kell építeni, azokkal az emberekkel akik most vannak ott veled. A múlt pedig múlandó.(hozzátéve tudom miről szól ez az egész, elengedni legalább annyira fájó dolog mint egyoldalúan, erőltetett módon fenntartani)
Havonta talis dologra meg nem lehet építeni, fölig ha esetleg a másik fél valamiért nem ér rá éppen, akkor elhúzódhat. Az meg nyilván feszült helyzethez vezet és nem kedvez egy barátság fenntartásához.
Amúgy igen, a mai világ hátránya ez, azt hisszük a távolság ma már nem létezik a modern távközlés miatt, pedig igen de a munka/pénz(jövő) miatt fel kell áldoznunk mindent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!