Ha lelkileg rossz passzba vagytok és egy baràtotok nem veszi figyelembe az érzéseiteket az mindig azért van mert cserbenhagy vagy nem tud mit reagàlni?

Ha ilyen komoly gondjai vannak, amit írtál, akkor nem biztos, hogy tőle kéne támogatást várni. Talán nincs olyan állapotban. Vagy egyszerűen nem tudja, mit mondjon.

Más barátod nincs, akivel beszélhetnél?

Általában olyankor átengedem az irányítást es meg is tudom.

Pl ha panaszkodni kezdek vagy kiönteni a lelkem de a másik terel, meghallgatom mire terel.

Volt aki a saját baját kezdte el fújni(rengeteg ilyen van), őt kellett hallgatnom és vígasztalni csak magával foglalkozott.

Más meg arra terelt el ha már nála vagyok hogy megmutat ezt azt, vagy a hobbijait, és zokon vette hogy én sírok és magammal foglalkozom es marhára nem a hobbijai érdekeltek

Megint más sértwsnek vette azt hogy kértem vegyen figyelembe(egy volt barátomnak szóltam egyszer jogy megjött most fáj a hasam kicsit ingerlékenyebb vagyok ma ne veszekedjunk már legyszi. És szabalyosan bántotta az egojat mintha én kiskirálylánykodnék azzal hogy legyen rám tekintettel es direkt elkezdett provokálni), ő egy kisebbségi komplexusos barom

Volt olyan aki mint nálad a csokirol nálam a teafőzésről kezdett hadoválni. Nála rájöttem viszont arra hogy ő annyira egy buta sötét ember hogy érzelmi intelligenciája sincs, olyan nagyon értelmrdeket nem is lehet vele beszélni.

Aztán vannak a nárcik akik csak megjátszani képesek csak empátiát, de bennük legalabb ennyi van hogy legalább próbálnak empatikusak lenni, ellenben a többiekkel.

Megint mások szinte örülnek is annak ha téged valami baj ért, elkezdenek szánni a hátad mögött meg ujjonganak.

Vagy olyanok is akik a panaszodra szomoruságodra elkezdik magukat futtatni hogy bezzeg nekik meg milyen jó és ontják rád a sikereiket és abban élik ki magukat hogy épp összetört embereknek büszkélkednek magukkal.

A gyk pedig rendszerint kiröhög es még jobban belédrúg.