Mennyire változtat meg egy barátságot ha a barátnő férjhez megy és gyereket vár a másik pedig egyedülálló?

A házasság semennyire, ha a partner is jófej és nem egy, a párját elszigetelni akaró hisztigép.

A gyerekes ismerőseim viszont teljesen kihullottak a baráti körből. Nekem sincs kedvem a gyerekükhöz, nekik sem ahhoz, ami akkor volt szórakoztató, mikor még lehettek spontánok.

#10 hát jah. de az is van, hogy én egyedül vagyok és így is annyira pörög a világ meg minden, hogy így is észnél kell lennem, hogy legyen emberekre időm, szóval eltudom képzelni milehet ez a pár plusz gyerek.

de amúgy amikor voltam szerelmes akkor nekem sem volt egyszerűen szabad helyiértékben magamban barátokra, egyszerűen átalakult a tér. de aztán később visszataláltunk egymáshoz, amikor már úgy volt megint. szerintem az fontos, hogy nyitva tartani az ajtókat kis tpakogatózás néha és aztán lehet az élet úgy hozza, hogy megint valami. meg fontos a bizalom tényleg, hogy a másik nem úgy vegye le, hogy a másik most nem kedveli vagy mit tudom én. hanem így érteni, hogy most máshova vitte az élet és ez nem arról, szól, hogy mi mennyire kedveljük egymást, meg rezgünk jól.

Az első voltam a barátaim közül, akinek gyereke született. Az biztos, hogy nagy szakítópróba volt. Az igazi barátok megmaradtak, az ivócimborák kikoptak. Nem kár értük, lettek helyettük hasonlóan felszínes játszótéri barátságok, mert akkor meg az érdekelt, nem a buli.

De aki gyerekkel együtt is szeretett, az megmaradt.

Nem lesz már ideje programokra, főleg miután megszületik a gyerek. Nem tud csak úgy elmenni otthonról mert ott a gyerek. Hova is mentek? Jajj ez nem jó a gyereknek, túl hangos. Az se jó. Semmi se jó.

Max fél órára átnéznek/ talizhattok kávézóban, de az idő alatt is a gyerekkel gügyög, majd ráfogja a gyerekre hogy nyűgös és menekül haza.

Na meg már inkább más anyukákkal fog barátkozni. Olyan barátok kellene, akiknek fő témája a világ közepe: a gyerek. Mennek együtt játszótérre, babakocsit tologatni a bicikliutakon hogy más ne férhessen el mellettük, Pepcoznak. A gyerekek együtt játszanak. Kitárgyalják egymás gyerekeit, kinek milyet f0s0tt a picije, hogy taknyozik és mi egyebek. (komoly, esküszök az életemre hogy még egyetemen is ezt hallgatom anyuka csoporttársaktól)

Tök jókat írnak itt.

Például amit #3 ír arról, hogy ő sokat segített. Vagy az amit #8 ír, hogy türelmesnek kell lenni. Az valahol természetes, hogy akinek gyereke lesz akkor egy ideig arról beszél, körülötte forog az élete. Mint ahogy bármi mással így vagyunk, ha új dolgot veszünk, lakást újítunk, stb.

Itt nem mindegy, hogy a másik fél barátként és türelemmel áll a dologhoz, és idővel tovább tudnak lépni a gyerek témán, vagy agresszívan és elutasítóan kezeli mert őt nem érdekli a gyerek. De ugyanez megvan bármi mással, autó, hobbi, utazás, ingatlan. Ott is előjöhetnek szimplán anyagi alapon az ellentétek, mert "de jó nektek".

Azt is tegyük hozzá, sokan a barátsághoz is konkrétan úgy állnak, mintha párkapcsolat lenne. Elvárják és igénylik a figyelmet, törődést, és ellenségessé válnak ha ezt már nem kapják meg.