Felnőtt fejjel hogy vetsz véget egy barátságnak?
Van egy barátnőm, akivel középiskola óta jóban vagyunk.
Még a gyerek életünkben látszólag jó barátok voltunk, de felnőtt fejjel kezdek átértékelni helyzeteket.. Nagyon belülről jött nekem az, hogy "lemorzsolódtam", nem volt benne semmi tudatosság, egyszerűen zsigerből éreztem, hogy nekem erre már nincs szükségem, és talán sose volt ez igazi barátság, csak anno egymás mellé ültünk le.
Nem akarom ezt megbeszélni, nem akarom őt szembesíteni dolgokkal, szimplán békésen "elválni".
Elhal a kapcsolat ha nem keressük egymást, tudom, de ő mostanában próbálkozik, viszont engem nem visz a lélek a találkozóra. Ignorálni nem akarom, de bántani se.
Aki volt már ilyen cipőben, mit tett?
33N
9-es: Azért nem akartam, ugyanis nem volt mivel. Egyszerűen elfejlődtünk egymás mellett.. se magamat, se őt nem helyezem a szituban feljebb, egyszerűen így alakult. Nem akartam neki elmondani, mert tudtam, hogy magára vette volna, és nem vágytam ilyen "de nincs veled baj" körökre.. végül megtettem, de csak ráerősített az érzésre.
Mindegy amúgy, okafogyott a kérdés, de azért el ne ájuljál már magadtól te egyenesség bajnoka, aki két mondat alapján jellemrajzot készít rólam. Ne csak a gerincedre gyúrj, hanem kicsit a -hogy egy klasszikust idézzek- "pofádra" is, mert elég proletár módon kommunikálsz, és rontja a hitelességedet. De gondolom majd ezt is megtanítják neked az "Élet Iskolájábanahol Isten a tanár" :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!