Hogy reagálnátok arra, ha egy nehéz időszakban az egyik barátotok olyat mondana nektek, hogy "sz@rok rád, mindenkinek nehéz!" ?

Ez nem barát, ez egy f-sz. Akinek ez barátság, az meg is érdemli az ilyen gyökeret.

Tegyük fel sok vagy valakinek, sokat panaszkodsz, siránkozol, telepszel rá. Arra az az értelmes reakció hogy ezt megmondod, akár lezárod a kapcsolatot, ezt nevezik őszinteségnek. A szrok rád az egy alja féreg szöveg, főleg mikor tudod hogy nehéz időszaka van valakinek.

Úgy reagálnék, hogy megvizsgálnám sok voltam-e, mérlegelném a helyzetet. Megpróbálnám a másik szemszögét is nézni. Ha látok benne igazságot, akkor bocsánatot kérek amilyen voltam, de a "barátságnak" itt vége. Szrjon a saját fejére szépen.

Kamaszkoromban egyáltalán nem érdekelt ha ilyeneket mondtak nekem, sőt, én is mondtam másoknak hasonlókat.

Felnőttként viszont elég infantilisnek tartom. Van egy kor, amikor már illene megtanulni empátiát mutatni (vagy egyáltalán érezni) a barátaink iránt, és nem elkussoltatni azzal a szöveggel hogy há' nemcsak neked rossz ám!!!

Hiszem hogy az egyetlen módja annak hogy kiegyensúlyozott legyél lelkileg, és ne pedig tipikus, lelkileg megcsömörlött depressziós szerencsétlenség, hogy nem folytod magadba az érzéseidet, nem vagy magányos, vannak emberek akikben megbízhatsz. Ezek nélkül tényleg nincs semmid, ezek a mentális jólét alapkövei.

Ergo ha hosszú távon kiegyensúlyozott, elégedett életet akarsz, akkor olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik hajlandóak komolyan venni téged is, és a problémáidat is.

Szóval, magára a kérdésre: ha bocsánatot kér, akkor megbocsátom, de csak akkor, ha egyébként értelmesnek, megbízhatónak és empatikusnak ismerem. Ha viszont rendszeresen nem lehet számítani rá a bajban, akkor mehet a francba.