Ennek mi értelme volt? Miért bünteti a többieket?

Van egy barátnőm (bár lehet, hogy csak volt). Egy éve ismerjük egymást, a többi barátommal össze szoktunk néha ülni társasozni, van egy sorozatunk is, amit csak közösen nézünk. Az egyik ilyen alkalmon, még október végén eléggé nyúzta az egyik srác meg ő a kutyánkat. Semmi extra, de igazából visszatérő a probléma, hogy a kutya odamegy hozzájuk, ők elkezdik babusgatni, aztán mikor menne tovább a dolgára, lefogják, visszahozzák magukhoz meg rángatják meg erőszakkal ott tartják. A többiek nem, csak ők ketten. Egyrészt unalmas volt, hogy a kutyával civakodás miatt nem a sztorira figyelünk, másrészt akkor basztam fel magam, mikor a barátnőm a kutyát a két mellső lábánál fogva húzta az ölébe, az meg felnyüszített, mert valami fájt neki. Akkor erélyesebben odaszóltam, hogy jó most már fejezzétek be.

Véget ért a rész, a társaság fele elindult haza, a másik fele (köztük barátnőm is) maradt. Beszélgettünk, hogy mit csináljunk a hosszú hétvégén, de nem nagyon volt még meg a terv, ekkor jegyeztem meg, hogy ha a kutyának nincs nyugta, amíg nálunk vannak, akkor nem fogunk többet hozzánk jönni ilyen alkalmakkor (egyébként a szomszéd utcákban laknak ők is). És ez rá (a lányra) is vonatkozik. Ezen teljesen besértődött, hogy már hozzá sem érhet a kutyához meg minden. És egy szó nélkül hazament.

Nos, azóta nem nagyon beszéltünk. A hosszú hétvégén végül nem csináltunk semmit, mert nem lett konszenzus, hogy ki hogyan ér rá és inkább hazament a két vidéki srác. Akkor írt a lány a közös beszélgetésbe (2 nap némaság után), hogy de pedig ő készült erre. Mondtam neki, hogy ott volt az alkalom, hogy megbeszéljük, csak nem így kellett volna konfliktust kezelni... És utána többet nem írt. Egyáltalán, sehova, még privátban sem a többi barátomnak.

Nem értem, miért kell ezt csinálni? Lehet, hogy egy bunkó szar voltam, de miért nem lehet az arcomba mondani? A többiek persze próbálták felvenni vele a kapcsolatot, de senkinek sem válaszol. Nem értem, ha velem van baja, miért bünteti őket is ezzel?

Az összes barátnőm szétsértődve, csenddel verve/ghostolva távozott az életemből. Miért olyan nehéz megmondani, hogy hülye voltál, oké, te is, túltárgyaltuk. Vagy bármit! A srácok simán az arcomba mondják, ha nem értenek egyet, megbeszéljük, mert fontosabb a barátság és az élet megy tovább. Nem érzem úgy, hogy jogos lenne ez az egész dráma, épp ezért nem is érzem úgy, hogy nekem kellene kezdeményeznem a békülést, miközben semmi durvát nem mondtam. Mit gondoltok?