Mennyire van értelme az életnek?

Olyan munkahelyem van, amit rendben van, mert kedvelem a kollégákat és a szakmám is. Van rengeteg home office, be se kell mennem minden nap (ami lehet esetemben inkább hátrány). Külön élek a szüleimtől is, viszonylag fiatal is vagyok, előttem az élet. Van hobbim is. Elvileg nem kéne az életemet értelmetlennek látni, én mégis ezt érzem.

Barátaim soha se voltak, 1 embert kivéve, de ő se volt annak mondható. Nem tudok barátkozni nagyon. És mivel lassan 3-4 éve egyedül élek, a magány miatt kezdek kicsit szellemileg is leépülni. Nem megy már olyan gördülékenyen a beszélgetés, mint régen, és sokszor megszólalni sincs kedvem. Itt is lehetne chatelni valakivel, de már nem érzek rá késztetést. Néha a gondolataim is már kuszák, stb.

Az utóbbi 2 évben elkezdtem a munkába, tanulásba és a hobbiba temetkezni, szinte önkizsákmányolóan csinálom ezeket. Semmi pihenést nem engedek magamnak kb, mert amikor elkezdek mondjuk számitógépes játékokkal játszani, akkor az egész életemet értelmetlennek látom kb. Nagyon szörnyű érzés. A munka és a folyamatos otthon döglés értelmetlen. Annyi a szerencsém, hogy néha az agyam egy ideje lekapcsol, és akkor minden rossz érzés megszűnik.

Szóval... Mennyire normális, hogy nem látom szokszor értelmét az életemnek, és mivel lehetne ezen változtatni?