Mit tegyek most, hogy észrevettem a barát-szomszéd autójában, hogy a 2.5 éves kisgyerekét rosszul bekötve viszi, a gyerek kibújik belőle, ráadásul amikor ezt szóvá is teszem, azt mondja, hogy nem baj, mert ha túl szoros, a gyerek sír?

Előbb voltunk barátok, mint szomszédok, de nem miatta költöztem a közelébe, mindenesetre amióta szomszédok is vagyunk már, értelemszerűen többet is találkozunk és így a barátságunk is erősebb lett.

Persze odáig oké, hogy türelmesen elmagyarázom neki, hogy konkrétan életveszélyes, mert fékez egy hirtelent és ne adj Isten, h a gyerek kirepül a székből, mire azt mondja, hogy oké, de ha erősebben meghúzom, sír a gyerek, mindezt ráadásul a 2,5 éves gyerek füle hallatára, aki ebből persze megtanulja, hogy elérhet valamit a sírásával, mire totál ledöbbenésemet válaszán palástolva igyekezvén megint csak türelmesen elmagyarázom neki, hogy szerintem vannak olyan kérdések, amelyek nem vita tárgyai, mint pl. hogy úgy van-e bekötve a gyerek, ahogy biztonságos, vagy úgy, ahogy az a gyereknek kényelmes (???!!!) és hadd sírjon, majd abbahagya, addig be lehet kapcsolni nyugizenét vagy lehet önuralmat gyakorolni.

Ez tegnapi történetem, ma a házastársával is autóztam a 2,5 évessel a gyerekülésben, hátrafordulok az anyósülésről és látom, hogy a gyerek szinte a térdére hajol, úgy kiszabadította magát a lekötözésből.

Másik szülővel ugyanez a jelenet és mindkettőjüknek mondtam, hogy úgysem vagyok velük éjjel-nappal, azt csinálnak a gyerekükkel, amit akarnak, minden egyes lehetőségnél, amikor leálltunk vhol én húztam egyet a gyerekülés szíján, a gyerek visítva üvöltött, mondtam, menjünk, majd abbahagyja, a két szülő nem bírja elviselni a gyerekük sírását, ami természetes érző emberi tulajdonság, csak nem fogom föl, hogy hogy nem írja fölül a józan ítélőképességük az empatikus együttérzésüket a gyerekkel. Ahányszor hátranéztem, miután elhallgatott, mégis sikerült kibújnia a szék biztonsági öve két válla fölött átmenő részéről, így a maradék övet hasig letolta és a gyerek már egy kisebb fékezésnél is kieshet, mert csak a dereka van lekötözve, ahonnan simán kiesik, ne adj Isten!

Engem annyira frusztrál ez a történet, hogy már a tegnapi után is felmerült bennem, hogy tán feljelentem a barátomat a rendőrségen a gyermeke életének veszélyeztetése miatt, de úgy gondolom, tudom és érzem, hogy egy rendőrségi feljelentés nem épp egy baráti gesztus, ráadásul tán még el is vennék tőlük a gyereket netán, de hogy a barátságunk megszakadna, az biztos, gondoltam arra is, hogy elmesélem az összes közös ismerősünknek, barátunknak, az meg nem etikus, manipulatív és megszégyenítő, bár mondják így is szégyellhetik magukat, de nem az dolgom elítélni őket.

Érdekes, furcsa helyzet az, hogy barátságuk elveszítés azért aggaszt főleg, mert pont amiatt szeretem őket nagyon, mert olyan laza, minden jó emberek, de ez pont az a helyzet, hogy szerintem abszolút nincs helye a jó az úgy hozzáállásnak.

Ti mit tennétek a helyemben?