Emlékeztek az általános és középiskolás osztálytársaitokra?
Nekünk állítólag most nyáron volt a 15 éves középiskolai és jövőre lesz a 20 éves általános iskolai osztálytalálkozó. 5 évente rendezik mindkettőt, engem egyre se sikerült meghívni. Pár hete beszélgettem egy gyerekkori barátommal aki osztálytárs is volt, egy boltban szólítottam meg. Vicces, de azt se tudta ki vagyok, meg állítólag senki se az osztályból, nem emlékeztek rám. Gondolkodtak, hogy volt még valaki akit meg kellett volna hívni de senkinek se jutottam eszébe. Ez elég viccesen hangzik mert ilyenkor előkerülnek az osztályképek is. Erre is azt mondta, hogy ültek a kép felett, hogy ki lehetett ez, mi lehetett a neve? Az osztályfőnök se tudta. A legröhejesebb, hogy egy másik osztálytársat is elfelejtettek, ő a fotózáson se volt ott, az ő neve se mondott neki semmit.
Szerintetek ez valós? Van ilyen? Én mindenkire emlékszem nevekkel. Senkivel nem voltam rosszban. Mi lehet a valódi ok? Bevallom elég rosszul esett a dolog. Ezzel a sráccal is padtársak voltunk, együtt hülyültünk évekig most meg elköszönéskor azt mondja, mond mégegyszer légyszi a nevedet!
A többségre igen, de biztos sokukat elfelejtettem. Nem is nagyon izgat hogy őszinte legyek, persze az is hozzátesz ehhez, hogy nem volt valami nagy közösség egyik sem.
Kép alapján a gyerekkori arcuk biztos meglenne, emlékeznék rájuk, de a neveikre már sokkal nehezebben. Azért amiket itt valaki írt, hogy minden évben találkoztak és aztán már le se szrják mikor látják, az durva. Az nem ide kötődik, hanem valami miatt lekoptatják, levegőnek nézik az illetőt, talán kényelmetlen nekik hogy ismerik a múltból vagy nem tudom.
Nekem is a gyerekkori, tini viselkedéseik maradtak meg, ezért abszolút nem vagyok kíváncsi rájuk felnőttként sem. Aki ott gyökér volt, arra 20, 40, de 60 év múlva sem vagyok kíváncsi. És értem hogy lehet változni, sőt, nyilván nagyon sokan nagyon sokat változtak, de ettől még nem fog izgatni mi van velük, mármint komolyabban.
Osztálytalálkozókra elmennék, de olyan 20-30 éves távlatban. Akkor telt el számomra annyi idő, hogy tényleg már mindenki megjárta a maga útját, van miről beszélni, történtek jelentős dolgok az életükben. Hogy ki hogyan pottyant ki magából gyereket és arcozik vele a közösségi médián, az nálam nem az.
Én akit megismerek, azzal beszélek is. Ellenségem nem volt, max. olyan, akivel nem voltunk kifejezetten jóban, de ez ilyen távlatban (18 éve érettségiztünk) már nem számít.
Viszont borzasztó az arcmemóriám, eleve még a saját szüleim mellett is elsétálok az utcán, ha nem figyelek kifejezetten (komolyan, volt már rá példa), illetve egy csomó embert csak úgy ismerek meg, ha a "helyén" van: pl. pénztárossal már szoktunk beszélgetni, annyit fizetek nála, de ha a buszon leül mellém, észre se veszem. Ez sajnos egy rossz tulajdonságom, eleve nem figyelem az embereket magam körül, ha pedig nem tudatosan nézem az arcokat, akkor szinte vak vagyok rájuk.
Ebből adódóan velem pont nemrég volt olyan, hogy állítólag egy volt ált.sulis osztálytársam ment el mellettem az utcán, és nem néztem rá, nem köszöntem neki. Onnan tudtam meg, hogy egy közös barátunknak panaszkodott, és mondta, hogy megsértődött. A mai napig fogalmam sincs, mikor lehetett ez a "találkozó", mert tényleg nem vettem észre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!