Kibéküljek volt haverommal?

Nehéz a témát kifejteni, mert ha csak rágondolok a negatívumokra, melyek sajnos kemény 70-30 arányban túlszárnyalják a pozitívumokat, görcsberándul a gyomrom.

Nagyon röviden és tömören: 2018 nyarán összehaverkodtam neten egy sráccal, akivel jó gaming társak lettünk. Már az elején is jó mérgező volt, pont olyan ember akitől minden értelmes ember menekül az első pillanatban amint összefut vele. Viszont akkoriban kialakult egy nagyobb társaság, melyben amúgy mindenkivel jól elvoltunk és amúgy kedveltem feljárni beszélgetni minden nap. Mivel akkor még egyetemista voltam alapjáraton voltak napok amikor egész nap fent lógtunk és dumáltunk. Sajnos ahogy az idő ment úgy lett egyre rosszabb a helyzet. Én csak nagyon átlagos/átlag alatti képességekkel megáldott gamer vagyok, míg Ő elég jó és kompetetív mindenben. Ha veszt akkor visít és üvölt mindenkivel, úgy beszél emberekkel mint ember a kutyával se. Öngyilkosságra buzdítás, életképtelennek hívás, "a rabszolgám vagy és azt csinálsz amit én mondok" hozzáállás a dolgokhoz. Végül a társaság felbomlott mert senki sem tudta elviselni őt és konkrétan maradtunk ketten. Próbálkoztunk újabb társaságokat kialakítani, de mindig elpártoltak a mérgező környezet miatt.

2020 decemberében egy csúfos versenyvereség miatt nekem is elegem lett és otthagytam pofánál. Ekkor reformálódott és könyörgött, hogy jöjjek vissza mert nem akar egyedül maradni. Belementem. Rossz döntés volt, folytatódott a toxikusság. De elfogadtam a dolgot, mondom Ő ilyen és kész, nem kell magamra venni amiket mond de addig is van egy ugyanolyan naplopó és láblógató ember mint én, aki egész nap játszik és semmi hasznosat nem ad a társadalomnak. Később kialakult egy új, mai napig tartó társaság körülöttünk, akik mind egytől egyig a legmocskosabb toxikussággal rendelkeznek. Egy darabig élvezetes volt az új társaság, de mentálisan kezdtem teljesen összeomlani. Sokat találkoztunk a való életben, buliztunk és bandáztunk együtt amik nagyon király alkalmak voltak meg amúgy annyira nem volt vészes amikor hangcsevegésben hajnalokig voltunk fent és elvoltunk videojátékokkal, de alapjáraton a mérgező viselkedés velem már folytogatott, éreztem hogy belehalok konkrétan, ha maradok hosszútávon.

2022 június elején egyik napról a másikra eltűntem nyom nélkül a társaságból. Abban a júniusban annyira felszabadult még sose voltam. Viszont júliusban elkezdtem dolgozni amit rühellek és ámbár találtam új online társaságot ami a régi, haver utáló emberekből tevődik össze mégsem érzem azt, hogy javult volna az állapotom, sőt, ugyanolyan mélyen vagyok. Elkezdett hiányozni a toxikus társaság, mert ámbár az új társaságban emberként kezelnek és tisztességesen bánnak velem, de hiányzanak a régi mémek, hiányzik az a régi 25% jó. A sok emlék kibeszélése egymás közt, a hajnali négyig kussolás a hangcsevegésben, emberek kibeszélése a hátuk mögött, stb.

Mit tegyek? Gondolkodtam hogy írok neki, hogy néha újra feljárnék a társaságba de nagyon pipák rám és belehallgattam kiszivárogtatott beszélgetésekbe és hát... maradjunk annyiban hogy legszívesebben összevernének képletesen és még egy tömeggyilkost is többre tartanak nálam a tettem miatt. Nem számítok semmi jóra ha vissza is engednek de hátha legalább valami neutrális dolgot elérhetek.