Hogyan magyaráznád el egy barátodnak, hogy elpazarolja a fiatal éveit?

Van egy barátnőm, aki most már lassan 4 éve konkrétan semmit sem csinál. Az orvosira felvételizik idén negyedjére, és sajnos nem akarja belátni, hogy nem oda való. Az elején még támogattam, hiszen azon a véleményen vagyok, hogy akár még másodjára, harmadjára is bátran meg lehet próbálni a felvételit, nem ritka hogy sok mindenkit csak harmadjára vesznek fel az orvosira, de ő ez alatt a 3 év alatt suinte semmit sem csinált. A többiek már legalább dolgoztak vagy elvégeztek egy alapképzést az egyetemen, ő csak otthon ült és a covidra hivatkozva nem járt sehova. Most 22 éves és még semmilyen élettapasztalatot nem szerzett, mert a szüleivel él. Azt megértem, hogy 3 évig támogatták a felkészülésben az orvosira (bár azért ha nem dolgozott és nem is tanult, bőven fel lehetett volna készülni rá rendesen), de azt már nem értem, hogy negyedjére is hagyják, hogy csak otthon üljön. Nem akarok az ördög ügyvédje lenni, sem álomromboló, de ha eddig nem volt képes felkészülni a felvételire (ráadásul harmadjára is csak 50%os emelteket írt mindkét tárgyból), akkor negyedjére sem valószínű, hogy sikerülni fog neki. Valakinek reálisnak kell lennie, és szembesíteni őt azzal, hogy találjon más szakot és jelentkezzen arra, sőt már idén szeptemberben elkezdetett volna valami rendes szakot, mert csak elpazarolja a fiatal éveit.