Hogy viselkedjek ezek után a barátnőmmel, hogy kezeljem elegánsan ezt a dolgot, vagy én vagyok túl érzékeny?

Szoktunk szervezni kerékpártúrákat, néha a környékre, néha távolabb, autóval. Ilyenkor én is a saját autómmal megyek, és viszem a kerékpárt, nem akaszkodom senkire. Tudják, hogy szívesen megyek ezekre a túrákra, mert nekem nincs más társaságom. Eddig úgy tűnt, hogy ők is szívesen veszik a társaságomat. Most hétvégén a barátnőmék másik 2 közös ismerősünkkel közösen mentek, és nekem nem szóltak....

Hihetetlenül rosszul esett, amikor megláttam a facebookon a képeket, és tudatosult bennem, hogy kihagytak, pedig szívesen elmentem volna. Mintha leforráztak volna. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, de már kisírtam magam, és úgy vagyok vele, hogy ha nem akarnak velem túrázni, akkor nem fogok rájuk akaszkodni, eladom a biciklit, és tudomásul veszem.

De nagyon nehéz lelkileg. Barátnőmékkel egy utcában lakunk, összefutunk sokszor. A túra óta találkoztunk, ő köszönés után ment tovább a dolgára.

Van értelme rákérdezni, hogy miért nem szóltak, mi az oka, hogy kihagynak? Vagy mit lehet ebből leszűrni? Csináljak úgy, mintha nem bántana a dolog? Vagy vállaljam fel, hogy rosszul érintett? Tényleg ennyire rosszul kellene éreznem magam egy ilyen eset miatt, vagy ez már pszichológiai eset az enyém?