Lehet őszinte egy FÉRFI / NŐ barátság?

Lehetetlen.

Bizonyított tény.

Igen, abban az esetben, ha sosem volt közöttük semmi. Az ex nem barát, soha nem lesz az. A barátzónás kiskutya sem.

Nekem van 2 igazi lelkitárs barátom az ellenkező nemből (a párom is ez a kategória egyben) és van pár jó haver is. Sajnos vagy sem, "férfiszakmát" tanultam, az egyetemi évfolyamomon 8% volt a lány és hasonló az arány a munka világában is. Talán nem meglepő, ha nem nőkkel kerültem közeli kapcsolatba az életem során, talán 1 igazi barátnőm van, de ő is elég más világ.

Szerintem a jó barát akkor ismerszik meg, amikor örül akkor is, amikor egyértelműen nincs esélye nálad: a párkapcsolatodnak, az eljegyzésednek, annak, hogy szerelmes vagy, hogy randizni voltál és természetesen fordítva is éli a maga életét, csajozik, ismerkedik, szerelmes lesz melletted és te ennek örülsz és alig várod, hogy megismerd a párját és legyen végre lány a társaságban rajtad kívül. Nekem ilyen barátaim maradtak és nagyon kellemes csalódás volt, hogy két ember kivételével mindenkin azt láttam, hogy lehet bármilyen a lelki állapotom, a családi állapotom vagy épp lehetek akármilyen sebezhető épp, ugyanúgy a barátaim és ugyanúgy eszerint viselkednek. És a páromat is megszerették, vannak dolgok, amiket én annyira nem szeretek, olyankor nélkülem is jól elszórakoznak együtt és egy család vagyunk számukra.

Hogy mégis miért van az, hogy vannak lelkitársaim, köztük a párom, akit hozzájuk képest utólag ismertem meg, beléjük mégsem voltam szerelmes? Mert ez nem ilyen egyszerű. Mert emberileg kedvelni egymást és akár emellett vonzónak tartani a másikat, nem egyenes út a szerelemhez. A szex meg nem ér ennyit ezen a szinten, egyik oldalról sem. Szerintem abszolút nincsenek rossz kinézetű barátaim, a többség hasonló kaliberű, mint a párom. De itt nem is a tökéletesről van szó, hanem arról, akivel működik és akivel hasonlóak vagyunk az élet minden területén. Mert valakit kedvelni, éjszakába nyúlóan dumálni vele valamiről és párkapcsolati, együttélési vagy közös jövő tervezési szempontból is egy húron pendülni vele nem jár szükségszerűen együtt. És lehet mondani, hogy milyen szemét vagyok, mert nem jövök össze olyannal, akit vonzónak és szimpatikusnak tartok, de például olyan baki van a képletben, hogy baromi lusta és szétszórt az otthonában, szeret mások után fordulni az utcán vagy flörtölni a párja mellett, esetleg mást gondol arról, hogy milyen családot szeretne... De tényleg nem. Intelligens embernek tartom magam, akinek kicsit több árnyalat van az emberi kapcsolataiban és abban, kivel mi a szándéka. És ilyen emberekkel is veszem körül magam. Az én világomban nem lefokozás az, ha valakit barátnak kezelek és nem opciónak. A barát a testvérrel, unokatestvérrel egyenértékű számomra, az életem szerves része, de más szerepkör. Mást várunk tőle eleve.

Sokak szerint ez úgy létezhet, ha nem tetszik a másik fél.

Nekem a legjobb lány barátom egy nagyon szép és okos csaj, mégsem kockáztatnám a barátságunkat egy esetleges kapcsolatért, szexért, semmiért.

Addig, amíg az egyik fél nem akar többet, nagyon jó barátság működhet.

18 éves koromban volt egy lány a baráti körünkben, akit igazából egyedül én ismertem kiskorom óta, szüleink összejártak, ismerték egymást stb. Nagyon jó barátság alakult ki, moziba, szórakozóhelyre együtt járt velem, megbeszéltünk mindent, meg sem fordult a fejembe bármi más a barátságon kívül, ha átjött hozzánk pl filmet néztünk haverokkal, odabújt hozzám és néztük a filmet. Minden frankó volt. Aztán egyik nap elkezdték a barátaim mondani, miért nem a barátnőm, miért nem járunk, ha ennyire jól kijövünk egymással. Annyira mondogatták a haverok, hogy végül bepróbálkoztam nála. Onnantól kezdve egyre rosszabb lett az egész, aztán a vége az lett, hogy megutáltuk egymást, azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy pont vele leszek ilyen rossz kapcsolatba. Évekig barátok voltunk, nagyon jó viszonyban, amíg nem akartam többet. Ez volt nálam, de biztos van olyan is, ahol jól sül el a dolog.

Létezhet, és részben nekem is azok az indokaim, amit az előzőek írtak, részben épp az ellentétei :)

Vannak ellenkező nemű barátaim, akik nem tetszenek.

Vannak ellenkező nemű barátaim, akik tetszenek.

Vannak ellenkező nemű barátaim, akikkel volt is köztünk valami, de pont az kellett, hogy utána már ne csak szexuális értelemben nézzünk egymásra, hanem azt letudva az ember kerüljön a központba.

De amúgy meg miért ne lehetne őszinte barátságnak nevezni azt, ha közben irtózatosan meg is akarnám dugni a nőt? Itt a Gyakorin is amikor szeretnék őszinte lenni, a nőknél mindig vörös vonal a szexualitás és elvárják, hogy ne beszéljek őszintén a gondolataimról, érzéseimről. Na tessék, pont ekkor nem ŐSZINTE a barátság. Persze, hogy érdekelsz meztelenül, persze, hogy kívánlak, minek kell úgy tenni, mintha nem így lenne? Miért nem fér össze a szexualitás a barátsággal?