Melyikünknek jogosak az érzései/véleménye?

Van/volt egy fiú barátom. Tizenakárhány éves koromban ismertem meg. Tizenéven keresztül barátok voltunk. De olyan igazán jóbarátok. Jártunk táncolni, bulizni, szórakozni. Sokat beszélgettünk. Aztán én elkezdtem érezni iránta valamit. Imádtam vele lenni. El is mondtam neki. Nem utasított el, de nem is léptünk előrébb. Ám egy házibuli után lefeküdtünk.

Pár hónapra rá megismerte egy “barátnőmet”, akivel összejött és elég sokáig együtt is voltak. Ez idő alatt sokszor hívtak, hogy menjek velük ide-oda, de képtelen voltam. Már a gondolatától is görcsbe állt a gyomrom, nem bírtam volna az enyelgésüket nézni.

Miután szétmentek, a srác a képembe vágta, hogy nem vagyok igazi barát, szégyelljem magam, többet nem akar látni, amiért nem mentem velük sehova. Mondtam neki, hogy meghasadt a szívem, mikor összejöttek, és képtelen lettem volna bőgés nélkül a közelükben lenni, ennek ellenére megszakított velem minden kapcsolatot.

Tényleg én vagyok a szemét?