Lányok! Fiú-lány barátságban hol a határ a gondoskodás és a szerelmi közeledés között? Kicsit kezdem félreérteni

Én a fiú vagyok.

Lassan 5 éves barátságról van szó és alapból is közel állunk egymáshoz, rengeteg mindet megbeszélünk, személyes dolgokban tanácsot adunk egymasnak, rendszeresen szervezünk közös programokat (legtöbbször egyébként nagyobb tarsaságban, de néha van hogy csak ketten) sokszor megölel, rengeteg kedves dolgot mond.

Ő egy nagyon extroveltált lány és így viselkedik más barátaival is, a társaságban úgy is hívjuk viccesen hogy ő az ügyeletes nővérke. Én kicsit intrveltáltabb vagyok de nem zavar, az őszintét megvallva kicsit jól esik hogy ennyire kifejezi a szeretetét. Nem sok barátom van rajta kívül csak az a 2-3 ember akikkel közösen szoktunk együtt lógni.

Az utóbbi 2 hónapban csaladi okokból kifolyólag teljesen padlón vagyok sajnos. Nincs motivációm semmihez, alig alszok és depressziós vagyok. Szerintem is a baratok a bajban is számíthatnak egymásra, de már amit csinál az szerintem túl lépi a barátság fogalmát. Sokat érdeklődik hogy vagyok, próbál jobb kedvre deríteni és nagyon sokat segít nekem. De ezt úgy értsétek hogy RENGETEGET. Múlt héten nem tudtam tanulni egy dolgozatra ő az egészet lesúgta. Ezen múlt fizikából az évvégi jegyem. Sokszor volt hogy felajanlotta hogy megcsinálja a házimat mert tudja mennyire nincs kedvem semmihez. Eddig is elég sok időt töltöttúnk együtt, de most szinte rám van tapadva. Legtöbbször sikerül is a terve és elfelejtem a gondjaimat de kicsit zavaró már. Van hogy mondom neki hogy egy kis magányra lenne szükségem, ilyenkor nem sértődik megérti de látszik hogy csalódott. Aggódik értem pedig nincs miért elkezdtem járni pszichológushoz és segít. Kicsit jobban is vagyok. Amikor rosszabb jegyet kaptam latszott hogy megijedt (végül nem zártam rossz évet) most hívogat ide oda barátaival de többször csak kettesben. Tegnap csak úgy meglepett sütivel amit ő csinált, előtte pedig már hozott kis aprósagokat. Mindig volt hogy néha viccből szívtuk egymás vérét, beszólogattunk egymásnak, de mostanában azt se nagyon csinálja már de még az eddiginél is több kedves dolgot mond, meg hogy minden rendben lesz, hogy értékes ember vagyok meg ilyesmik. Egyszer beszólt valami miatt az egyik bunkó osztálytársam amire először nem tudtam mit mondani ő meg simán bevédett. Ha egy nap nem találkozunk biztos hogy írni fog. Ha rossz kedvű vagyok mindig elnéző velem. Felajánlotta hogy vesz jegyet kettőnknek az egyik fesztivára. Én ezekért nagyon hálás vagyok de egyrészt nem akarom kihasználni vagy hogy miattam túl sokat áldozzon be. Mondtam is neki ő azt válaszolta hogy neki igazán nem jelent gondot de visszavesz ha úgy érzem hogy sok. Szerintem érti mire gondolok mert pár napja kevésbé tapadós. Másrészt nem is tudom hogy értelmezzem ezeket a jeleket. Ti mit gondoltok?