Szerintetek most jól gondolom?(Magány kérdés) A kis időt átvészelni, míg "új életet" kezdek, hogy lehet?

Nos 17 éves srác vagyok akinek "nagyon nehéz" az élete, emiatt jár a pszichológushoz. Pszichológusom azt is mondta, hogy több mint 7 éves szocializálodást kellene behoznom.

Megyeszékhelyen élek, de ez a megyeszékhely a legunalmasabb.

Hamarosan önálló életet kezdek, felfogok költözni Budapestre vagy egy nagyobb városba, csak előbb kellene az érettségi.

Rátérnék a kérdés lényegére. Én magányos vagyok, nincsenek barátaim. Az osztályban van 2-3 gyerek, akikkel haveri a kapcsolat (az ő szemszögükből mélybarátság, akik bármit megtettek értem), de máshol nincs. Erős önértékelési zavarom lett, hiszen nem írtak vissza rengetegszer, magamra hagytak állandóan, és van egy csúszómászó homoszexuális gyerek aki állandóan engem sértegett, aztán nem álltak ki mellettem, ha megvédtem magam ment a sírás.

Lényeg, eltávolodtam tőlük, és úgy gondolom, hogy ésszel, ezekkel max az érettségiig aztán csá.

Utazgattam, beszélgettem más emberekkel, azt vettem észre, hogy nyitottak velem. Budapesten fix találnék barátokat, és nem egyedül lennék egésznap, és nem egyedül mennék ide-oda. Ezek az osztálytársak akkor se mentek el velem, mikor én álltam mindent..

Míg leérettségizek addig van egy év, addig a magány kezelésre tudtok valami jó tippeket adni?