Nincsen már igaz barátság?

Mostanában valahogy úgy érzem, hogy kapnak mellőlem az emberek. A gyerekkori barátom, akivel már 16 éve megyek egy óvodába, egy iskolába, egy gimibe kb egy éve már semmi programot nem csinál velem, nem keresi a társaságom és mostanra már egyre jobban úgy érzem, hogy szabadulna tőlem. Csalódott vagyok, mindig is ereztem, hogy én nem vagyok fontos neki, de bánt mert érzem hogy el készül dobni, amint elmegy egyetemre és egyébként mindenkivel ezt teszi, csak a pasijat hagyja meg.. De velem mindig is kissé ilyen volt, a többi barátjával nem annyira.

Decemberben össze barátkoztam két osztálytársammal.. Az egyiken szintén érzem, hogy valójában nem vagyok neki fontos, csak el volt velem mert jó fejnek tartott, én nagyon jó barátomkent tekintettem rá, de tudom, hogy amint le szobelizunk egyből elhagy ő is telibe.

Van a másik lány, ő vele közelebbi barátságba kerültem december óta, de kb azóta is könyörgök, hogy legalább fussunk össze egyszer is suliba kívül, sétáljunk vagy akármi de nem csinál velem programot és suli után is egyből rohan haza mindig. Azt mondja, hogy én vagyok a legjobb barátja, de már most olyan, mintha ő is lelécelne amint tehetné.

Most komolyan nincsenek már igaz barátságok és normális baráti kapcsolatok? Vagy csak én teszem magasra a mércét?

Az általános iskolai barátaim is érzéketlenek és nem törődömök lettek.. Egyedül már csak a barátom van, aki egyben a legeslegjobb barátom már körülbelül 2017 óta. Ha ő nem lenne, már bele őrültem volna abba, hogy mindenki elhanyagol és elhagy..