Rossz ember vagyok, ha megszakítom a kapcsolatot a legjobb barátnőmmel a mentális problémái miatt?

Azért csinálja ezt, mert megengeded neki. Nem kell. Nem vagy köteles állandóan a panaszait hallgatni, arra ott vannak a szakemberek, akik éveket tanultak és dolgoztak azért, hogy pontosan az ilyen emberekkel foglalkozzanak. Az már más kérdés, hogy van-e egy barátja, aki nemcsak akkor van mellette, amikor minden szép és jó, hanem mellette áll a nehéz időszakokban is, de ez nem egyenlő a másikon való függéssel.

Megmondom őszintén, én már voltam mindkét helyzetben. Nem vagyok rá büszke, de egyszer annyi minden összejött az életemben, hogy rákapaszkodtam egy személyre, és ömlöttek belőlem a dolgok. Ez fel is emésztette a kapcsolatot. Utána pedig én voltam a támogató fél, de amikor már kezdett kegyetlenül fárasztani, akkor még időben határokat szabtam, és szerencsére a kapcsolatunk sem ment tönkre. Szerintem próbáld ki az utóbbit, kicsit visszaveszel, ő (remélhetőleg) megérzi, hogy neki is vissza kell vennie, és akkor még megmenthető a kapcsolat.

Szerintem egyszerűen építsd le, hiszen hiába magyarázod el neki, miért fuldokolsz a kapcsolatotokban, félre fogja érteni, vagy azt hiszi, hogy megbántott és betegesen próbálja helyrehozni vagy azt hiszi, hogy rossz ember vagy.

Én egyszer megismerkedtem egy nővel, mesélte, hogy csomóan beszóltak neki, megbántották őt, rosszat tettek ellene és így csalódott ezer barátjában.

Később részletesen is mesélt ezekről az incidensekről és akkor derült ki, hogy tök normális mondatokat vagy cselekedeteket vett sértésnek, tök alap dolgokat reagált túl.

Azt is mesélte, hogy az egyik barátja azt mondta, menjen el pszichológushoz és erre megszakította a barátjával a kapcsolatot, mert azt hitte, azt mondta neki, hogy bolond, miközben a barátja csak úgy érezte, hogy eljutottak egy olyan szintre, ahol ő, mint laikus, nem tud érdemben segíteni a lelki gondjain és nem is alkalmas arra, hogy segítsen, főleg, mert akkor épp nyakig került egy otthoni gondba és nem érezte úgy, hogy a nő kompenzálná az elszívott energiát.

Annyira relatív ez a jó ember vagyok vagy rossz kérdéskör, nézőpont kérdése. Bármelyik opciót betudod mesélni magadnak.

Ha jó ember akarsz lenni, állítsd be őt rossznak este a tükör előtt. Energiavámpír, te nem tartozol felelősséggel érte, minden fejben dől el, nekem is van bajom, stb. stb. Sereg indokot összetudsz szedni. Ugyanez a rosszra, csak ott teremts bűntudatot magadba.

Ezeknek a szegényeknek úgyis mindegy. Mi magunk termeljük ki őket azzal hogy egy jó mély gödörbe tapossuk őket (ugye a traumák nem véletlenek), aztán számon kérjük rajtuk hogy miért nem tudnak egyedül kimászni. De így legalább van kihez képest jó embernek lenni.

Hát egy dolgot nem említett senki, hogy amikor valaki depressziós, vagy valami pszichét érintő problémával küzd, akkor ő nem úgy működik mint az egészséges emberek. Ezért ne így álljunk hozzájuk, es ne ugyanazt várjuk tőlük. Logikusan levezethetsz bármit, fel tudja fogni, mert nem hülye, de mivel romokban a lelke, nem fog tudni elvártan cselekedni.

Ez nem teljesen a "csak azon lehet segíteni aki maga is akarja azt" kategória, mert itt nem arról van szó, hogy neki így jó, így döntött, és komfortzóna neki a lelki nyomor, hanem különféle kémiai/biológiai folyamatok zajlanak a háttérben, ami miatt ha úgy tetszik, "nem önmaga".

Az emberek többsége nem tud mit kezdeni a problémákkal, foleg ha azok kezelése még társadalmi szinten is gyerekcipoben jár. Nem szereti senki azt hallani a "hogy vagy?" kérdésre, hogy szarul. Mert azt kezelni kellene, és mennyivel könnyebb inkább nem tudomást venni róla. Mert nem akarjuk, nem merjük ezt észrevenni, hiszen senki nem tanított meg minket arra, hogyan kell.

Szóval ez nehéz mindenkinek, kellemetlen, és ismeretlen. De egy igazi barát nem fordít hátat, csak mert éppen nem jó a buli. Akkor sem, ha "de én szóltam".

Ez a legegyszerubb ilyenkor, hárítani a felelősséget, de én barátként nem tudnám megtenni.

31N

Sajnos előfordul, hogy az ember kénytelen akár nagyon kedvelt barátoktól is megválni, mert tovább nem fenntartható a kapcsolatuk. Viszont azért azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy milyen módon tudnád a kapcsolatotok kereteit átszervezni, hogy kellemesebben töltsétek az időtöket.

Pl. Lehet, hogy érdemesebb olyan találkozókat szervezned vele, ami valamilyen aktivitással jár, élményt okoz neki is, ezáltal jobban elvonja a figyelmét a problémáiról, kimozdítja az őt inkább befordulásra és panaszkodásra késztető helyzetekből, sőt akár hosszabb távon is inkább feltölti, mint hagyja bezárkózni a panaszaiba.

Ha mondjuk az ilyen rendszeres hívogatások, meg kávé/bor felett ülve panaszkodások helyett ritkábban, de aktívabb programokon találkoznátok, akár vásárolni mennétek, vagy sportolni, azzal lehet hogy sokkal többet használnál neki is, meg a kapcsolatotoknak is. Már csak azért is, mert ezek más helyzetekben is lehetnének jó referenciák, hogy "a múltkor velem is milyen jó volt kimozdulni, vásárolni, sportolni menni", menj csak el velük bulizni, mert az is biztos jó lesz.

Meg ha eleve kellemesebb, pozitívabb hangulatú, élménydúsabb a találkozásotok, neked is jobban esik a vele töltött idő. Ha pedig ezt tudod úgy szervezni, hogy eleve kevésbé ösztönözze panaszkodásra, akkor lehet, hogy igényelni is kevésbé fogja a panaszkodást, hiszen végre nincs miért panaszkodnia, mert legalább most jobban érzi magát. Ez pedig az általános helyzetén is sokat javíthat, nem csak a kettőtök viszonyán.

Ettől még persze valószínűleg szüksége lesz panaszkodásra és egyéb segítségre is. De ha tudod benne ösztönözni, hogy forduljon szakemberhez, az is sokat tud neki segíteni és hátha megadja egy idő után a szükséges inspirációt, hogy bele is merjen vágni vele. Akár pl. megpróbálhatnád elkísérni, hátha úgy nagyobb bátorsága lenne élni a lehetőséggel, mintha egyedül kell elmennie odáig is.

Az emberi gondolkodás nagyon összetetten tud működni és még egy egészséges embernél sem mindig úgy működnek a tudati folyamatok, ahogyan kéne. A legtöbb ember teljesen máshogyan látja saját magát és a vele történő dolgokat, mint mások. Pusztán azért, mert ezek vele történnek, ő benne él a saját életében 0-24-ben, míg mások csak kisebb-nagyobb időkre pillanatnak bele. Ez az extrém kitettség pedig nagyon sokféle torzító hatást tud jelenteni. Nem véletlenül van egy csomó olyan szólásunk, kifejezésünk, mint "nem látni a fától az erdőt", "más szemében a szálkát, sajátodban a gerendát", "lépj hátra két-három lépést", stb. Amiket a szakirodalom többek közt kognitív torzítások címszó alatt tárgyal.

Ezek a tényezők igencsak képesek árnyalni az "ott a lehetőség hogy meggyógyuljon (szakember, gyógyszerek) és nem él vele" kérdést is, mert sok esetben ezek is jóval összetettebb tudati folyamatok, az ő fejében különösen.

Biztos, hogy veled is volt már olyan, hogy minden kívülálló ugyanazt a véleményt mondta, számukra napnál világosabb volt, hogy mi a megoldás a problémádra és talán később, amikor már nem voltál az adott helyzet érzelmi hatásai alatt, visszamenőleg te is egyetértettél az ő véleményükkel, de akkor és ott abban a helyzetben benne élve mégsem voltál képes egyetérteni velük, mert "könnyű nekik ezt mondani, de hát ez a helyzet nem is annyira egyszerű". Közben meg az volt, csak ezt te nem láttad, mert neked egy csomó érzelmi és egyéb kötődés sokkal bonyolultabbá tette a tisztán logikus mérlegelést."

Már önmagában az, hogy valaki segítségre szorul, mert nem képes a problémáját egyedül megoldani - vagy akár a hétköznapi életében funkcionálni sem - rendkívül komoly érzelmi problémát tud okozni. Ráadásul erről pláne próbál a legtöbb ember nem is tudomást venni, bagatellizálja a problémát, akár egyenesen tagadja a létezését is, stb. Egy ilyen helyzetben az őszinte és logikus érvelés egyáltalán nem biztos, hogy megfelelően hat az emberre, vagy hogy elvárhatod tőle, hogy ő is logikusan reagáljon.

Egyébként az őszinteséget eleve nem minden ember fogadja jól, de nem is minden ember képes az őszinteséget jól tálalni. Merthogy sok esetben nem az őszinteség a probléma, hanem az, hogy az őszinte igazságot is lehet sok féle módon a másik tudomására hozni és nem mindig a legdirektebb és emiatt leginkább bántó forma a leginkább elfogadható, feldolgozható a másik számára.

Pl. Nem mindegy, hogy azt mondod a másiknak, hogy büdös a szád, vagy csak azt jelzed, hogy érdemes lenne fogat mosnia, vagy legalább egy rágót/cukorkát a szájába venni.