Mitől lesz egy ismeretlen emberből később barát? Hogyan alakul át a haverkodás barátságba?

A kémia hatása. Volt, hogy valakivel tudtam mindenről beszélgetni a munkahelyen és jól éreztem magam, ahogy ő is, de a rossz dolgokat is megbeszéltük.

Ott fokozatosan kialakult egy barátság.

Ott, ahol sokat beszélgettünk, de valamelyik fél feszélyezve érezte magát vagy egyoldalú beszélgetések lettek, hiányzott a tisztelet, ott rendszerint eltávolodás lett a vége.

Pl ott, ahol éreztem, hogy valaki gyakran kiforgatja a szavaimat, számon kér, furcsa megnyilvánulásai vannak, csak szomorú témákról társalgunk, nem tisztel, ott elkezdtem kihátrálni.

A közös érdeklődés nem mindig segített, volt kutyás ismerősöm, akit idővel untam, mert nagyon egyoldalú beszélgetéseink voltak, folyton számonkérte, hogy miért nem csinalok így vagy úgy a kutyámmal, a kutyám biztos szenved.

Volt énekkaros lány, akivel hiába beszélgettünk, mindenbe belekötött... Egyszer, mert barátok voltunk, hozzám vágott egy műanyag szendvicstartót, szerencsére nem talált el. Na akkor kezdtem el úgy kerülni, mint a pestist.

Igaza van az előttem szólónak, kémia. Meg rengeteg külső tényező, és rengeteg véletlen is.

A mostani legjobb barátnőmmel évekig csak úgy jóban voltunk, beszélgettünk. Aztán rákos lett az anyukája, és valahogy úgy alakult, hogy én voltam ott napi szinten, aki meghallgatta. Mi akkor lettünk igazán barátok (anyukája sajnos meghalt).

Viszont van olyan is, hogy nem megy, hiába vagyunk egymásnak szimpatikusak. Ilyen is volt a közelmúltban. Szimpatkusak voltunk egymásnak, nagyon jókat tudtunk órákig beszélgetni, időnként egészen meglepően a bizalmába fogadott. Mégis ott volt köztünk végig egy fal bizonyos külső körülmények miatt, amikről nem tehetünk, nem emlegettük, de ott volt. Mindketten szerettük volna, de nem sikerült áttörni. Már nem keressük egymás társaságát.

Meg van az is, amikor csalóka a dolog. Megismersz egy kedves, közvetlen, barátságos embert, nagyon hamar egy hullámhosszra kerültök, aztán amilyen gyorsan jött a barátság, olyan hamar el is múlik. Kiderül, hogy másokkal is nagyon kedves, barátságos, mivel pedig emellett mindenkire nagyon hamar ráun, nem okoz neki nehézséget úgy váltogatni a barátait, mint a zokniját. Az ilyet el kell gyászolni, aztán tudomásul venni, hogy ilyen is van.

Én lefeküdtem először egy ismeretlen ember húgával.

Kezdeti kínos beszelgetések,majd mikor hosszú hónapok után rájött,hogy nem vagyok egy segg@rc aki csak kihasználja a húgát, és ő se tűnt egy sótlan kalácsnak elkezdtünk komolyabb témákról is kommunikálni.

Ezek után közös programok,közös utazások,évek során megélt pillanatok, ő hozta a barátnőjét én pedig az ő húgát.

9 éve vagyok a húgával azóta ismerem őt is,mostmár simán a barátomnak is mondom.