Meddig érdemes elmennem az egyoldalú érdeklődésben barátok szerzésénél?
Új helyre költöztem, és bár tettem lépéseket annak érdekében, hogy barátokat szerezzek, sajnos a korona miatti korlátozások, a home office és a nem túl nyitott személyiségem miatt jelenleg csőd ez a projekt.
Eddig igyekeztem ahhoz tartani magam, hogy nem billentem el a mérleget, körülbelül annyit adok, amennyit kapok, tehát például ráírok egyszer valakire, legközelebb neki kell írni vagy nem beszélünk többé, esetleg másodszor is ráírok én megint hogy találkozzunk, harmadjára már nem én akarom keresni.
Sajnos így nem sikerült barátokat szereznem rendesen. Igaz, én vagyok itt az új, ezeknek az embereknek már megvannak a baráti köreik, nincsen feltétlenül szükségük újabb emberre.
De normális az, hogy ha én nem keresem őket, akkor nem lesz semmi? Eleinte nem baj ha felbillen a mérleg és inkább én invesztálok bele abba, hogy újra és újra találkozzunk, mígnem utána már ők is fognak keresni?
Az rendben van, hogy mindig én keresem a másikat? De ha hívom, akkor legalább hajlandó eljönni a találkozóra, az legalább valami.
Sokan küzdenek ilyen problémákkal, hogy "ha én nem keresem őket, ők se keresnek". Minél idősebb vagy (és a korosztályod), annál jellemzőbb ez.
Mindenkinek van saját élete, munkája, saját gondjai, minden más fontosabb nekik - vagy inkább mindig az fontosabb nekik, ami épp a szemük előtt van. Ha te nem vagy folyton a szemük előtt (pl. nem beszéltek amúgy napi szinten), akkor könnyebben elfelejtenek visszahívni, maguktól keresni, maguktól szólni dolgokról, stb.
Mindenkinek mások az igényei, mást tart elégnek, kevésnek, túl soknak.
Vannak persze, akiknek több az idejük, kevesebb más dolog tereli el a figyelmüket, vagy csak szorosabb a kapcsolatotok, fontosabb vagy nekik. Nehéz ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikája. Az erősebb kötelék kialakulása tovább is tarthat. De még ha hosszú idő alatt kialakul is egy szorosabb kapcsolat, akkor is megváltozhat menet közben, eltávolodhattok egymástól. Hogy ez a változás csak ideig-óráig tart, vagy hosszú távú, az is sok tényezőtől függ. Leginkább egyik és másik fél életének alakulásán, meg a kettőjük interakcióin és a kapcsolattartás iránti igényein.
Nem biztos, hogy érdemes strigulázni, hogy ki hányszor keres magától, kit hányszor kell neked keresni, ki mennyiszer hív vissza, stb. Ha te beszélni akarsz velük, keresd őket, ha hiányzik a társaságuk, keresd őket!
Igen, de ha ő nem akarja hogy keressem, persze rendes meg válaszolgat ha kérdezek valamit, kozbe lehet hogy azt gondolja hogy húzzak már el a f*szba, hiszen ő sose keres, akkor hiába keresem mindig, olyan mintha zaklatnám
Vagy nem akar barátkozni, mindig én keresem, kozbe meg zavarom a jelenlétemmel, mikozbe lehet hogy inkabb egyedul szeret lenni
Néha ugy vagyok vele hogy mar semmi ertelme, mert nem erdeklodik felolem es igy egyoldalu az egész dolog, ha o nem keres sose, nem érdeklem, nem erdeklodik utanam, mindig en megyek utana, nem erdekli mi van velem, ez igy nagyon nem jo sajnos
Ha úgy érzed, hogy terhére vagy, akkor tisztázd vele, hogy mi a helyzet, ha nem tűnik őszintének, vagy nem változik semmi és kevesebb előnye van, hogy beszéltek, mint amennyire zavar a helyzet, akkor hagyd a fenébe.
Mindenkinek magának kell éreznie, hogy neki mi mennyi erőfeszítést ér meg és mennyit kap belőle. Azt csináld, ami jó neked, ami nem jó neked, azt ne csináld.
Viszont ne találgass, következtess, hogy a másik vajon mit gondolhat, meg mit miért csinálhat. Nagyon könnyű félreértelmezni dolgokat. Nem érdemes feltételezésekre alapozni. Ha valakivel gondod, konfliktusod van, akkor tisztázd, beszéljétek meg!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!