Volt olyan, hogy egy olyan barátotok lett öngyilkos, akit teljesen elhanyagoltatok? Mit éreztettek utána?

4-es válaszoló vagyok. Azt hozzátenném, hogy NEM hanyagoltam el egyáltalán!

Próbáltam többször újraéleszteni. Alig sikerült visszahozni. 13 éven át küzdöttem az életéért, FELADTAM A SAJÁTOMAT!

Most már nem igazán van lelkifurdalásom. Mások is mondták többen, hogy MINDENT MEGTETTEM, ami tőlem tellett.

Mindenki a saját gondolataiért, tetteiért, érzéseiért felel!

Nem a másikért, csak a sajátjáért!

Az én pszichés állapotomért én felelek, és nem egy másik ember. Ő nem lát bele a fejembe, nem ő kontrollálja az én érzéseimet, tetteimet.

Ha valaki mentálisan nincs jó állapotban, annak a saját érdekében szakemberhez kellene fordulnia. Ha ő ezt nem teszi meg, azért soha nem a másik fél a felelős, csak maga az egyén.

Ezt nem én találtam ki, elég csak elolvasni valamilyen pszichológiával vagy önismerettel foglalkozó könyvet.

Van az a mondás is, hogy segíts magadon Isten is megsegít.

A depresszió egy mentális betegség, a barátoknak nem feladatuk kezelni, nem is képesek rá. Úgyhogy hiába tervezed ezzel zsarolni a barátodat, hogy több figyelmet csikarj ki belőle, legfeljebb átmeneti időre, szánalomból fog menni.

Ha egy barátom öngyilkos lenne, akkor nyilván rosszul érezném magam, hogy nem vettem észre a baját. Ha viszont kiderülne, hogy ezt csak azért csinálta, hogy engem hozzon kellemetlen helyzetbe, biztos, hogy az életben többé nem látna (feltételezve, hogy túlélte. De az ilyen zsaroló típusok általában arra odafigyelnek, hogy ne sikerüljön meghalniuk.)