Szeretnék szeretni és szeretve lenni?

Igaz, hogy nem az összes "bandataggal" maradt meg igaz barátság, de jó pár emberrel igen. Az igaz barátság, amikor számíthatunk egymásra, és (ilyen korban már) lehet, hogy akkor nincsenek is jelen, amikor minden szép és jó, de azonnal megjelennek, amikor bajban van a másik. Amikor rákos beteg lettem, és utána amikor elveszítettem édesanyámat, akkor tudtam meg, hogy mennyi igaz barátom van és mennyien törődnek velem, még olyanok is, akiket nem tartottam barátomnak. Nem ilyen áron szerettem volna megtudni, hogy kire számíthatok. :(

Egyébként nem csak tinikorból lehetnek barátok, újakat is lehet szerezni. Én szeretem az embereket, idegenekkel is leállok beszélgetni, segítek ha látom hogy valakinek problémája van és nem várok cserébe semmit. Egyszerűen ott vagyok, ha bárkinek kellek, barátnak, szomszédnak, idegennek.

Ráadásul van két kutyám és sétáltatás közben nagyon sok kutyással megismerkedem, némelyikből mély barátság is lett. Azt is onnan tudom, hogy amikor bármelyikünknek gondja volt, a másik ott volt és segített.

Akinek ismerkedési problémája van, erősen ajánlott a kutyatartás, vagy akár más kutyájának a sétáltatása (idős, beteg embereké, akik még hálásak is ezért a segítségért). Tapasztalatból mondom, hogy ez a lehető legjobb ismerkedési mód, ha az ember tényleg nyitott erre, és nem úgy sétáltatja a kutyát, hogy közben a mobilját nyomkodva lefelé néz.