Szeretnék szeretni és szeretve lenni?

3-4 évvel ezelőtt egy ehhez hasonló kérdést írtam ki. Akkor azt kaptam válaszul, hogy fejezzem be a picsogást, önsajnáltatást és tegyek érte ha barátot akarok.

Aztán hát semmit nem tettem végül érte, mégis lettek barátaim. Jöttek maguktól. Elém sodorta őket a sors.

Ennyi a titka.

Ismerek egy embert, akinek nagyon kell egy barát, és nagyon jó, kedves, szerető, spirituális ember. Írj rám, beszélünk, és ha összeillőnek látlak titeket, akkor megadom az elérhetőségét ha ő is belemegy. Ő is nagyon sokat almodozik a barátokról. Most csak én vagyok neki kB.

Persze, lehet mi is jól kijövünk, de erre kevesebb az esély.

Én is szívesen barátkoznék 🙂

22/L

Barátot megszerezni nem nehéz, mert általában az utadba sodorja a jelölteket az élet. Az a fajta baráttípus, akiről te beszélsz, iszonyat ritka, de nem lehetetlen,csak várni kell rá!

Egy személyes példa: Gimiben rengeteg társaságom volt, aminek persze keményen megfizettem az árat: Nagyon kevés emberrel sikerült igazán elmélyülve barátkoznom, vannak akik azóta is tartanak, vannak akik kihulltak, és iszonyatosan fájt az elvesztésük. Realizáltam, hogy annyira vágynék én is EGY OLYAN, az általad leírt barátra. Végül rátaláltam, és az első beszélgetésünktő kezdve éreztem, hogy ez más, mint a legtöbb ember, mert úgy éreztem valahogy ez sorsszerű..

kb általános iskolás korom óta nem volt ilyen barátom. Egymásra találtunk, és habár lassan csak 1 éves a barátság, de azt hiszem többet adott, mint az összes eddigi egybevéve. Egymás felei lettünk

Én azt tanácsolom ne kergesd, és a legváratlanabb pillanatban fog megtalálni az a barát, és ha mindketten így érzitek, őrizni fogjátok, mint mi. Az én felületes kapcsolataim után úgy érzem megérdemeltem, beértem, és eltudok már fogadni egy igaz barátot. Régen nem, ott csak a mennyiség volt a fontos, nem a minőség

Hajrá!

Olyan furcsa nekem ez, hogy az emberek nem találnak barátot. Igaz, nem mai csirke vagyok. De amikor én voltam tini, állandóan lent lógtunk a bandával, lakatlan, rejtélyes, tiltott helyeket kerestünk, pingpongztunk, tollasoztunk, bunkert építettünk, még télen is lent voltunk és ezért nagyon összenőttünk. Mikor nagyon hideg volt kint, a lépcsőházi radiátoron/lépcsőn ültünk, és mindenféle vicces sztorikat meséltünk. A mai napig megvannak ezek a barátok, a legtöbbel közeli a kapcsolatom, összejárunk, segítünk egymásnak, röhögcsélünk. Szerintem az igazi barátságok a gyerekkorban kötődnek, szinte mindig valamelyik fél haláláig tartanak. Persze van kivétel.

Az egyik bandás haverbe beleszerettem 13 évesen, vele csókolóztam először és az ilyet sose felejti el az ember. Tisztelt engem, nem akart ágyba vinni se. Aztán másfelé mentek az útjaink, sokáig nem találkoztunk, de mostanában közölte velem, hogy szerelmes belém, mert teljesen megváltoztam. Lefogytam, ápoltabb lettem, csinosan öltözöm és ezért újra belémszeretett 30 év után. :D

Az a baj, hogy több mint 20 éve együtt él egy nővel, már nem szerelmesek egymásba, úgy élnek mint két testvér.

Így meg nekem nem kell senki, akit otthon vár a nő. :)

Pedig majdnem minden szempontól tökéletes lenne.

A címből eszembe jutott egy kis mondóka, amit mindig hajtogattunk. A sok SZ-es versike. :)

Szeretnék szeretni, szerelmet szerezni, szerelmes szívemet szívedhez szegezni. Szólj hát szaporán szerelmes szavakat, szerelmes szívem szívedhez tapad. :)

#8 azért akkor még az emberek jobban megbecsülték egymást szerintem. Én hittem hogy a gimis barátaim nagyon soká fognak tartani, aztán már most kopnak rendesen ki az életemből. Egyébként ha egy helyen maradtok, nem a világ más tájaira mentek, tök esélyes ezt megtartani, de a mai fogyasztói társadalomban, ahol kvázi az emberei kapcsolatainkat is "elfogyasszuk" majd eldobjuk, nem kell csodálkozni.

Na meg mi is a barátság? rengeteg mindenkivel "bandázok" én is, mégsem barátok...sok év mire az ember rájön mi is a barátság úgy igazán