Hogyan kell(ett) volna megőrizni a gyerekkori barátságokat?

Nem értem, miért kellene őket megőrizni. Kamaszkorban, fiatal felnőttkorban rengeteget változunk, felesleges ahhoz ragaszkodni, hogy márpedig ugyanazok maradjanak a barátaink, akik 10 vagy akár 20 éves korunkban voltak. Ezzel pedig semmi baj nincs, nem azt jelenti, hogy ezek akkor és ott ne lettek volna igazi barátságok. De ne kelljen már leragadni az általános iskolában.

Emellett egyébként nagyon jó tud lenni, ha ezekkel az emberekkel néhány évente összejövünk mondjuk egy osztálytalálkozó keretében, mindenki elmeséli, mi van vele, nosztalgiázunk, beszélgetünk stb. Ennek megvan a létjogosultsága.

Alapesetben egyetértek az előző hozzászólókkal: Sehogy sem lehet megőrizni.

Talán akkor lehetne, ha mindkét barát ott maradna , azon a környéken , utcában , ahol született, felnőtt.

Azért gondolom ezt, mert nekem csak azok a barátságok működnek igazán, amelyek esetében fizikailag közel vagyunk egymáshoz.

Sajnos a 2 legjobb barátom másik városban lakik, kb . 40-60 km-re, így évente 2-szer találkozunk. Online váltunk üzeneteket, de az nem az igazi.

Én már a negyedik városban lakom életem során,sajnos az utolsó kettőben nem alakultak ki barátságok.