Az baj szerintetek ha egy ember messengeren utál beszélni, alig ír vissza, viszont èlőben nagyon beszédes?

Nem baj,én fordítva működök.

Párom is ilyen, nem zavar.

Én ilyen vagyok. bár néha Messengeren is sztorizok, de az esetek 99%-ban csak hülyeségeket küldözgetünk egymásnak meg fotókat és megbeszéljük hol találkozunk.

Nem baj. Valószínűleg frusztrálja az ami engem is szokott. Bár elég jól gépelek telefonon és számítógépen is, de kb dupla időt vesz el mint ha szavakkal közölném. És ez engem idegesít is. Fontos információcserére, vagy távoli rokonokkal beszélgetni jó az, főleg ha mindketten éjjel értek rá mikor már más aludna és így nem zavartok senkit. De ettől még a hanghívás is jobb. Egyből hallod a másikat sbt. Ez olyan mint régen a postai levelezés csak gyorsabb, azt sem szerettem, inkább telefonáltam. Arra viszont nagyon jó hogy élményeket, vicces dolgokat képek, videók formájában megossz másokkal. Ha megnéznéd tesóm és az én beszélgetéseinket, szinte csak a macskánkról és a kutyánkról látnál képeket :D

#5 vagyok még. Annyit még hozzátennék hogy az élőbeni beszélgetést semmi sem pótolhatja. Élőben sokkal személyesebb, közvetlenebb, meghittebb. Messengeren ha valami rosszról számol be az ismerősöd max annyit tudsz hogy sajnálod, élőben viszont át is tudod ölelni, ott tudsz vele lenni és éreztetni hogy vele vagy. Ugyan így az örömhírrel, együtt tudsz vele örülni, átéled amit ő mindkét esetben. Szóval én is inkább a személyes beszélgetés híve vagyok, de ha valaki messengeren tud beszélgetni mert nincs idelye a személyes találkozókra akkor sem fokog neki nem visszaírni. Pl van egy ismerős család, egy évben kb négyszer tudunk találkozni mert nem tudjuk sűrűbben összehozni, de hetente többször is beszélhetünk velük messengeren mert érdekeljük egymást és tényleg nagyon jóban vagyunk. Aztán mikor találkozunk akkor is ugyan úgy sokat beszélgetünk.

Én pont fordítva vagyok.

Igazából én is ilyen vagyok, és eddig még senki nem szólt érte.