Hogyan lehet felnőttként rendes barátokat szerezni, akikkel lehet közös programokat is szervezni?

Van pár barátom, de gyakorlatban olyan mintha nem lenne egy sem. Mindenki éli a maga életét és a barátságunk csak egy huszadrangú valami a számukra, amibe abszolút nem szeretnének semmiféle energiát, sem időt, sem pénzt fordítani. Csomó korombeli nyaral a barátaival, túráznak, utaznak, buliznak, sportolnak, moziba járnak stb., stb., kit mi érdekel és mire van lehetősége. Az én barátaimnak pedig már az is nehezükre esik, hogy átsétáljanak hozzánk pár utcányira és találkozzunk személyesen. Hívtam őket mindenféle programra és nyilván én is megkérdeztem, hogy nekik mihez lenne kedvük, mit szeretnének csinálni, hová mennének szívesen, mikor érnének rá stb., de semmi. Nemrég felajánlottam, hogy menjünk el egy hétvégére a Balatonra (szereztem szállást ingyen és el is tudtam volna vinni őket, tehát nekik nem okozott volna sok gondot még ez sem), de erre is nemet mondtak. Tavaly elmentünk csak egy napra kirándulni Budapestre, de az is arról szólt, hogy csináltak pár képet az instagramra, ettünk, és a hátralévő időben csak panaszkodtak, hogy mikor lesz már vége, milyen fáradtak, vigyem a táskáját, mikor érünk már haza, ők minél hamarabb haza akarnak érni stb. Mindig azt mondják, hogy fáradtak, elfoglaltak és nem érnek rá, de ha kérdezem mit szoktak csinálni vagy mi újság stb., akkor arra is csak az a válasz, hogy ja semmit, unatkozom, takarítottam, simseztem, sorozatot néztem, aludtam stb. vagy az egyikük még a barátjával szokott lenni, de vele is kb. ez a programjuk.

Rajtuk kívül más barátaim nincsenek, de nyilván sok embert megismertem akár csak az egyetem vagy a kollégium kapcsán, de jártam sportolni vagy nyelvtanfolyamra is. Viszont ezeken a helyeken alapvetően azzal szoktam találkozni, hogy "nem barátkozni járok ide" és mindenki csak magával van elfoglalva, megvan már a kialakult társasága és nem vágyik többre, nem nyitott a másokkal való beszélgetésre, ismerkedésre, barátkozásra. Ha valakivel, mondjuk egy szaktársammal már beszélgettünk is párszor, leültünk együtt kávézni stb., akkor is hiába próbáltam előremozdítani a dolgot és valami egyetemen kívüli programot szervezni, mindig kihátráltak előle... fáradt, nem ér rá, tanulnia kell, segítenie kell a szüleinek, most sajnos nem jó stb.

Nem érzem úgy, hogy ez kizárólag az én személyem ellen irányulna, mert pl. a barátaim sem járnak össze másokkal és a szakomon is egyértelműen látszik, hogy nem alakultak ki új barátságok, senki nem barátkozik senkivel. Nem tudom mi ennek az oka, de én ezzel egyértelműen nem vagyok elégedett és szeretnék olyan barátokat szerezni, akikkel tudnék közös programokat szervezni. 22/L