Mikor jöttetek rá, hogy a legjobb vagy bármilyen barátotok, mégsem igaz barát?

Nem egy ilyen volt már. Általában az volt a forgatókönyv, hogy egy idő után én sokkal kevésbé lettem fontos neki, mint ő nekem. Huszonévekig tartó barátságok is értek végig így.

Viszont ha egy barátomról tudom, hogy az élethelyzete miatt nem ér most úgy rám, és azért nem érdeklődik, mert tényleg nagyon mással van elfoglalva, azon nem sértődöm meg. A legjobb barátnőm például egész télen/tavasszal nem volt elérhető, mert a helyi kórház Covid-osztályán dolgozott, és ez fizikailag és lelkileg is kicsinálta. Én átlag kéthetente felhívtam, akkor beszélgettünk, és nem sértődtem meg, amiért ő nem hívott soha. Most a covid elvonult, a barátságunk pedig szorosabb, mint előtte bármikor.

Gyerekkori barátság volt a mienk. Akkor jöttem rá, hogy igazából én neki sosem voltam a barátja amikor rajta kaptam esküvő előtt 1 nappal a vőlegényemmel. Épp cumizta a fürdőszobában. A vicc az egészben, hogy azt hitte a barátságunk továbbra is működni fog. Ugyanis azzal védekezett, hogy csak tesztelni akarta a vőlegényemet, hogy mennyire lesz hűséges a legjobb barátnőjéhez. Hát így legalább megszabadultam mindkettőjüktől.

25/N

Ne haragudj, ha ez belemagyarázás lesz:

hasonló volt velem is, mondhatni pepitában, és utólag kezdtem el a helyzetet elemezni. Eleinte még nem mutatta ki a foga fehérjét, mert előtte kicsit megalapozta a kapcsolatunkat, végül fokozatosan tört felszínre a valódi énje. Én meg sokára akartam ezt meglátni és utólag vettem észre az intő jeleket, (valószínűleg) hozzád hasonlóan kérdező.

A leírtak alapján pedig biztosan jobb lesz neked nélküle, lelki szemetesládának használt, és nem volt melletted, amikor szükséged lett volna rá és nem is lehetettél önmagad mellette. Tudom, hogy fáj, de (szerintem) jobb ezt most megszakítani vele, mert hosszútávon sokkal több gondot okozhat még neked. Kitartást :c

3-vagyok

Pedig igaz. Bár később kiderült, hogy párszor volt köztük valami, szóval amikor lebuktak az nem az első eset volt. De a kapcsolatukról is 1 évvel később tudtam azt is véletlenül. Beszélgettem másik barátnőmmel, akkor szóba került a lemondott esküvőm. Persze ilyenkor már bátrabban mondják meg azt amiről tudtak. AKkor mondta el, hogy sejtették, hogy van köztük valami mert voltak jelek. Csak én nem vettem észre. Őszinte leszek. Rosszabb lett volna ha férjes asszonyként jöttem volna rá.

Kedves kerdezo, nekem is volt ilyen baratom. Sokaig egyikonknek se volt baratja, nekem hamarabb lett. Mindig osztoztunk a “banatban” hogy nincs kapcsolatunk. Nekem hamarabb lett, onnastol kezdve mar nem voltam “luzer” vagy hogy is fogalmazzak. Folyamatosan a panaszkodast hallgattam, miert nincs senkije stb, pedig annyi szep dolog van az eletben. Konkretan beteg lett, annyira nem tudta elviselni a tarshianyt, mindent huszonevesen. Szazadjara mar nem tudtam tanacsot mondani, elmondtam a velemenyem, hogy nem egy olyan dolog ami ne valtozna, meg meg tobb dolgot kifejtettem: erre? En lekicsinylem a problemait. Hiaba kertem bocsanatot, kerestem de leepitett. Azota a haverom tesojaval jott ossze, azt is a kozossegi oldalrol tudom.

Bennem mely nyomott hagyott mert nem gondolom hogy az oszinteseg miatt a kukaba kellett dobni engem. De nem baj. Maradtak azok a baratnoi, akik jol mutatnak az instagramm sztorikban, de kozben azt se tudjak hanyszor sirt/hanyszor tartottam benne a lelket. Megkell tanulni viszonylag hamar lezarni a toxikus dolgokat es nem ragni magad rajta. Majd figyeld meg, nem lesz orokke kapcsolata es megint jo leszel lelki szemetesnek...