Nők, akiknek van gyerekük! Miután lett gyerek, hanyagoltátok a barátaitokat? Megszakadt a kapcsolat végül ?

Igen, úgy is meg lehet fogalmazni, hogy "hanyagoltam" őket. Bulizós társaság volt, az első fél évben el sem tudtam szabadulni a baba mellől, utána már igen, de esti bulira nem, alkoholt meg nem ittam sokáig a szoptatás miatt. Ezt még valamennyire tolerálták, de amint abbahagytam a szoptatást, újra terhes lettem, ezt már érezhetően rosszul viselték.

Többször kértem őket, hogy ugyan én a városba nem tudok este bejönni, de jöjjenek ki hozzánk hétvégén, játszunk, beszélgessünk, vagy menjünk olyan programra, ahol nem zavaró, hogy én babakocsit tolok, de mindig visszautasították. Így aztán a második gyerek születése után teljesen megszakadt a kapcsolat.

Egy ideig nagyon hiányoztak, sajnáltam, hogy így alakult, de főleg azzal volt rossz szembesülni, hogy akármilyen jól éreztük magunkat együtt, nem voltak ők barátok, csak ivócimborák. Ennek már tíz éve, lettek új barátaim, ők már eszembe sem jutnak igazán.

Véletlenül elküldtem...

Intézkedés közben összefutottam az egyik barátnőmmel. Se köszönés se egy hogy vagy csak annyi hogy de szarul nézel ki, nagyon fehér vagy menjél szoliba. A hátam közepére nem kívánom őt, azóta se.

Mi voltunk 2-en gyerektelenek azok, aki megszakítottuk a bartánőkkel a kapcsolatot, miután gyerekük lett.

Soha nem értek rá még egyórára sem pl egy közeli kávéra, mert a baba. Vagy amikor eljöttek, hozták a csecsemőt is, folyamat neki gagyogtak, és másról sem tudtak már beszélni, mint a gyerekről, hogy mekkorát szrt, mennyit eszik, képzeljem el, tegnap lehányta az asztalt, stb.

Nekem ilyen emberekre nincs szükségem. Szeretem a gyerekeket, de aki egyórára nem képes leakadni a sajátjáról, az így járt. Nekem nem probléma új barátokat szerezni, akikkel normális dolgokról is tudunk beszélgetni.

1. vagyok.

Az 5-ös nagyon szépen megvilágította a dolog másik oldalát is, erről szól, hogy egyszerűen más irányba megy az életünk. Az én barátaim is úgy élték meg, hogy egy órát se vagyok képes leszakadni a gyerekről, én meg úgy, hogy az egy óra az utazással már kapásból három, a gyerekem meg ennél gyakrabban szopik (nem, a cumisüveg nem megoldható, de most nem mennék bele a technikai részletekbe, hogy miért), nehéz gyerekvigyázót találni (csak akkor tudok elindulni, ha a férjem hazaért, nálunk a nagyszülőket nem lehetett csak úgy ugrasztani, mert dolgoztak ők is), és egyáltalán, velem gyes alatt a gyerekem történik, semmi más, és aki ezt nem hajlandó végighallgatni, mert csak az ő élete érdekes, az enyém nem, azzal tényleg jobb, ha elválnak az útjaink. Harag nélkül, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Rengeteg olyan élethelyzet van, ami a barátságok megszakadásához szokott vezetni, pl. költözés, iskola elvégzése, munkahelyváltás, betegség, bármi, nem tudom, miért a gyerekszületésen rugózik mégis mindenki.