Miért dobják el az emberek a több évtizedes barátságukat?

Ha van pasija, vagys pláne gyereke, akkor az idejét elsősorban velük szeretné tölteni. Ez nem jelenti azt, hogy a barátai nem érdeklik, de ha mondjuk dolgozik napi 8 órát, akkor a fennmaradó nagyon kevés időt nem biztos, hogy szívesen veszi el a párkapcsolatától. A gyerekétől meg főleg nem. Az igazán értékes barátságok ezt túl szokták élni, de azok, amik a buliról meg a közös ivászatról szóltak, azok nem.

A másik meg, amit előttem írtak, hogy változunk, és az is lehet, hogy ami fiatalon vonzó volt valakiben, az az évek múlásával idegesítő lesz. Nekem is volt egy barátnőm majdnem 25 évig, akiben kamaszként nagyon bírtam, hogy mennyire nem ad a konvenciókra, hogy "ami a szívén, az a száján", hogy tök lazán intézte a dolgait, mostanra viszont ugyanezt a stílust úgy értékelem, hogy egy igénytelen bunkó. Bocs, de ez van. Lehet itt panaszkodni, hogy megváltoztam, én inkább úgy gondolom, hogy felnőttem, és más vonz, mint 14 évesen.

Nekem 5 éves barátságnak lett vége,mert akkori legjobb barátnőm férjhez ment és jött is a gyerek.

Sajnos igazából azért szakadt meg,mert nem volt már közös téma,közös érdeklődés,na meg elhordott mindennek.

Engem a gyerek téma nem izgat. Meg az anyatejről és miegymásról nem igazán tudok beszélgetni. Megpróbáltam,érdeklődtem stb. De nem ment. Egyre kevesebbet beszéltünk. Majd igazából egyik alkalommal elhordott mindenféle önző embernek,aki csak magával törődik.

Bennem eltört minden. Mivel rám mindent lehet mondani,de hogy önző azt sosem. Egész tehessége alatt segítettem,elhívtam pizzázni,fagyizni,mindent próbáltam megtenni,de mindig ellökött magától,hogy jaj most rosszul van most ez van az van. Konkrétan bármikor hívtam mindig volt valami gebasz. Ha átakartam menni,jaa itt az öccse,ja itt az anyja.. Igazából ellehetetlenítette a találkozásokat. Én próbálkoztam. Aztán kevesebbet kerestem..

Ja és én voltam a szar szemét hogy mikor a gyerekkel haza jött a kórházból nem mentem fel... Köhögtem és lázasan feküdtem itthon.. Ezt írtam is,ha teljesen meggyógyulok akkor megyek fel,nehogy baja legyen a babának vagy neki..

Igazából terhessége alatt már túl egyoldalúvá vállt a barátság.

Aztán össze is veszett velem. Amit ő megbánt. Nekem azt írta,hogy "soha a büdös életbe ne írjál" Ezt megfogadtam,azóta sem írtam. Ellenben kb havonta 1x ő rám ír,hogy hogy vagyok, rövidre zárom mindig.

Egyébként igen,változunk.

Nekem is volt olyan gyerekkori barát akivel annyira megváltoztunk,csak a régi gyerekkori dolgok voltak közös emlékek. Aztán ki ment külföldre tanulni,dolgozni. Szóval megszakadtunk.

Most nagyon kegyetlen dolgot fogok írni, de jobb, ha mindenki tisztában van vele:

Nincs az a barátnő, aki akár a páromnál, akár a gyerekeimnél fontosabb lenne. Akkor se, ha több évtizede ismerem. Kamaszkorban a barátnők voltak a legfontosabbak, ők töltötték ki az összes érzelmemet, de ez felnőttkoromra megváltozott. Egész más lett a fontossági sorrend. Aki ezt nem tudja elfogadni, az le fog morzsolódni, mert egy családos ember nem tudja, és egészséges esetben nem is akarja a kamaszos tempót nyomni.

Vannak most is barátnőim, köztük olyan is, akivel nagyon mély a kapcsolat, de csak a családom után jönnek a fontossági sorrendben. Nekik is van családjuk, így ez kölcsönös és természetes.

Értem amúgy a problémádat, mert magányosnak lenni vacak, de keress olyan barátokat, akik hozzád hasonló élethelyzetben vannak. Akivel meg kinőttétek egymást, azt engedd el.