Normális az ha megszállott leszek emberekkel?
Elég régóta van már ez, de igazából csak nemrég realizálódott bennem, hogy mindig van egy specifikus ember az életemben akivel megszállott leszek. A legtöbb esetben ez az az ember aki éppen bejön, de jelen pillanatban ez a legjobb barátnőm. Nem vagyok belé szerelmes. Nem vonzodom hozzá szexuálisan egyáltalán. Semmi több nem akarok lenni csak a barátja, de valamiért mégis ez van.
Folyamatosan csak rá tudok gondolni. Körülötte forog az életem. Tőle függ minden. Tőle függ az egész napom, hogy mit csinálok, köré igazítom a programjaimat, hogy talalkozhassak vele. Tőle függ a hangulatom teljes mértékben. Ha ő boldog én is, ha szomorú én is, rögtön megérzem rajta azt hogy hogy érzi magát éppen. Mikor írásban beszélgetünk akár egy kisebb változás az üzenetben is ki tud engem akasztani. Ha valami rosszat ír akkor olyan szörnyen érzem magam mintha a világ ért volna véget de ha valami jót ír akkor olyan boldoggá tesz mint senki más. Folyamatosan attól rettegek hogy nem szeret engem(mint barát) és el fog hagyni engem. A másik barátaira rettentően féltékeny vagyok, pedig tudom hogy semmi jogom hozzá, hiszen lehetnek más baratai rajtam kívül. Senki más nem számít az életemben rajta kívül. Ha választanom kéne mindneki más és közte akkor őt választanám. Olyan mintha ő lenne az egyetlen ember akit az agyam látna és mindneki más megszűnne. Teljesen kontrollálja úgymond az életem és mégcsak nem is tud róla. És én meg szenvedek mert teljesen rabul ejtette az elmém és képtelen vagyok másra koncentrálni. És egyszerűen fogalmam sincs hogy miért van ez. Normális hogy így érzek? Tehetek ez ellen valamit?
válasza:
válasza: válasza:Nem tudom, mennyire normális, de az biztos, hogy nagyon gyakori, sokkal gyakoribb, mint amennyire be szokás vallani. Nem írod, mennyi idős vagy, ha még kamasz, akkor talán kinövöd, ha már nem, akkor viszont ez valószínűleg beragadt. Szorongó-ambivalens kötődési mintának hívják amúgy, azoknál szokott kialakulni, akiknél kisgyerekkorban az anya néha elérhető volt, néha nem, és a gyerek nem lehetett biztos a szeretetében.
Nem vagyom szakember, nem tudom, mit tudsz ellene tenni, de az, hogy ezt felismerted és megfogalmaztad, szerintem már fél siker. Én már bőven felnőtt vagyok, és ugyanez a gondom, pont a napokban beszélgettem erről egy barátommal, és elmondta, hogy neki is (mondjuk erre én nála rájöttem, de vagyok olyan tapintatos, hogy ne mondjam).
Ami nekem segíteni szokott, esetleg te is megpróbálhatod:
- Tudatosítod, hogy a féltékenykedés és a birtoklási vágy nem jogos. Írod, hogy ez már megvan, ez nagyon jó.
- Megpróbálsz távolságot tartani az illetőtől, ritkábban keresni, mint szeretnéd. Ezzel egy kicsit lehűtöd magad, mielőtt becsavarodsz.
- A személyes találkozásokat megtervezed fejben, és nagyon odafigyelsz, hogy semmilyen formában ne ragadjon el a hév.
- Nyitsz mások felé, hogy ne csak ő foglalja le a gondolataidat.
- A reakcióidat, viselkedésedet megpróbálod külső szemmel nézni, es megvizsgálod, te mit gondolnál egy kívülállóról hasonló helyzetben.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!