Rossz barát vagyok, ha elhagyom őt?

Van egy barátnőm, aki diagnosztizált borderline (pár hónapja még a pszichiátrián is feküdt öngyilkossági hajlammal). Vannak jobb és rossz időszakai. A normális időszakban elfoglalt, tanul, dolgozik, és akkor sok mindenről tudunk is beszélgetni, teljesen jó fej. Most nyáron viszont megint teljesen bevadult, vagy kifordult önmagából. Havi szinten szexelget új pasikkal, alig tudom követni, hogy épp kivel milyen kalandjai vannak. Napi szinten igényli a szexet, a legújabb pasi valami drogfüggő díler. Egyszer már volt HPV-je, amit elvileg kikezelt, de félek, hogy ezzel a promiszkuit életmóddal tovább veszélyezteti az egészségét. Eddig megpróbáltam úgy elfogadni, ahogy van, de most már sajnos nem bírom. Hülyén hangzik, de a legjobban az dühít fel, hogy nagyon csúnyán beszél, lány létére olyan trágár szavakat használ, mint pl: "mikor dugja már belém a f*szát? Egész nap hívom ezt a r*kos g*cit, de nem képes jól megdugni, pedig kanos vagyok, mint a p*csa." Pedig a csávó csak dolgozik és nincs ideje.

Számomra sértő ez a beszéd, de őt nem érdekli. Nem, nem putris cigány, most végezte el a mesterképzést, csak nagyon férfiasan és trágárul viselkedik. Az exeivel is állandó problémákba keveredik, egyszer idealizálja őket, máskor pedig gyűlöli, és ezeket a végleteket mindig végig kell hallgatnom. Mindent 100x jobban felfúj, mint én, állandó figyelmet és pozitív visszacsatolást igényel. Ráadásul rászokott ő is a kokainozásra.

Nagyon rossz barát vagyok, ha elhagyom a betegsége miatt? Tudom, hogy lesznek jobb epizódjai, de nem hajlandó változtatni magán, és én már ezt nem bírom tovább elviselni. Muszáj leszek elbeszélgetni vele, és ha besértődik, akkor én ezzel sajnos nem tudok mit csinálni. Fogalmam sincs, miért tűrtem eddig, talán féltem, hogy újra a pszichiátriára kerül.

Szerencsére nem élünk egy helyen, ő külföldön él, én pedig Magyarországon. Egymásnak az ellentétei vagyunk, és eddig sikerült kontrollálnia magát mellettem, példát venni tőlem, de most már átlépett minden határt.