Feladtátok ti is a barátkeresést amiért furán viszonyulnak hozzátok az emberek?

A barátság nem függ a külsőtől.

Én magas lány vagyok és van olyan fiú barátom, aki nagyon alacsony. Az egyik legjobb barátom, közös a hobbink, és néhány érdeklődési körünk, hasonló szinten vagyunk a szakon (ja igen, egyetemről ismerem) így nagyon jól dolgozunk együtt.

Mielőtt friendzone-nal gyanúsítotok, ennek a barátomnak van barátnője és nagyon jók együtt.

Kövér barátom is van. Olyan is, aki nagyon kövér, és olyan is, aki csak kicsit.

A gimis osztályom által cikizett egyik srác a legjobb barátom. Vézna, nem szép. De hatalmas forma, nagyon jófej és imádom. Szervez baráti összejöveteleket, ő lett az egyik társaság központi alakja.

(Btw neki is van barátnője, szóval nem én vagyok a gonosz, aki gyűjti a srácokat, akik epekednek utána)

Plusz abban a társaságban vannak tipikus "kocka" srácok is, de velük is nagyon jól elvagyok, van közös témánk bőven.

A lány barátaim se azok a tipikus bombanők. Persze vannak köztük szépek, de kb egyik se öltözik divatosan, egyik se sminkel, talán túl vékonyak vagy izmosak, de nem nőiesek stb. Nagyon szeretem őket, jó barátnőim és hasonló a világnézetünk/gondolkodásunk, vannak közös hobbijaink, tudunk bármiről beszélni, segítünk egymásnak, tudjuk mikor kit és hogyan vidítsunk fel stb.

Oh, jóban vagyok mozgássérült csajjal is. Sőt, neki amúgy rengeteg barátja van.

Nem tudom mi az a külső vonás, ami szerinted megakadályozza, hogy barátaid legyenek, de szerintem legfeljebb extrém esetekben fordul elő, és akkor is annyi, hogy elsőre megilletődnek. De az emberek nem ennyire felszínesek, ha barátságról van szó.

Én épphogy felnőtt vagyok, mégis sok normális barátom van, akik közül sokan több éve a barátaim. Az egyik barátságom 2-3 éves korom óta tart. Van ami általános óta, van, ami gimi óta. Persze nem mind iskolában köttetett.

9

1-es vagyok, persze normál esetben nem kéne "leíródnom" előtte, de amikor együtt kuncog a főnökkel, vagy bárki mással aki megszégyenített, az már sejtető

jó nyilván ebbe is bele lehet kötni, hogy akkor valószínűleg előtte sem lehettem a szemében más, de legalább ő addig nem szólt be, nem érzékeltette velem ezt dolgot, "egyenrangú" embernek (ezt úgy értem, hogy akiről ha bármi történik nem jut eszükbe rögtön, hogy na a hülye disznó mit dumál itt nekem) érezhettem magam a társaságában, és el tudtunk beszélgetni

- egy ilyen eset után pedig, még ha nem is ő szólt be, csak nevetett, akkor is az ő részéről is úgy érzem, hogy kigúnyolt

"Én magas lány vagyok és van olyan fiú barátom, aki nagyon alacsony.

Mielőtt friendzone-nal gyanúsítotok, ennek a barátomnak van barátnője és nagyon jók együtt."

Ez mit takar ez a barátság? Azt, hogy elirogattok a Facebookon? Vagy találkozni is szoktatok? Mert ha barátodnak van barátnője is, akkor ő nem fogja jó szemmel nézni, hogy veled is találkozik.

#13 együtt dolgozunk, sok csoportmunkát együtt csinálunk, rendszeresen járunk ketten edzeni (hetente 1-2 alkalommal). Tehát igen, szoktunk találkozni. Gyakran másokkal együtt. Ha van valami program, és amúgy is egy irányból megyünk, gyakran együtt megyünk. Ha valamelyikünk elakad egy feladattal, számíthat a másikra. Nyilván ezeket az eseményeket nem teljes csendben töltjük. Ha valamelyikünk lát egy jó lehetőséget, akkor szól a másiknak.

Jó a kapcsolatuk, nem hiszem, hogy tart tőlem a barátnője, semmi oka rá. Szereti őt a srác, régóta együtt vannak és (amennyire látom) jól működik. Nekem sincsenek szétrobbantó szándékaim.

Az, hogy valakinek párkapcsolata van, nem jelenti, hogy minden más ellenkező nemű egyedet utálnia kell, vagy legalábbis levegőnek nézni.

Többen is jóban vagyunk a szakon több fiú és több lány. Nagyban megkönnyíti az egyetemet az, ha van kitől jegyzetet/segítséget kérni, van kivel kibeszélni az órákat egy ital mellett. Csak azért, mert lány vagyok, ne kérje el a jegyzetet, vagy ne jöjjön velem edzeni?

Egy másik fiú barátom barátnője nekem az egyik legjobb barátnőm. Nem hiszem, hogy ezzel lenne bármi gond.

" Nem fogja jó szemmel nézni? De vannak olyan emberek, akiknek megmaradnak a barátai akkor is, ha lesz párjuk."

És vannak olyan nők akik nem nézik el, hogy a pasijuk más nővel is találkozik. Hanem inkább szakít.

Nem adtam fel, de nagyon ritkán jön rám az 5 perc, hogy most barátkozni akarok. Megszoktam a magányt, de szomorú vagyok, hogy nekem SOHA nem jutott egy normális barátság. A lányok óvodás korom óta bántottak (fizikailag is) és ez soha nem fejeződött be. Vagyis kb 3-4 éve már nem piszkálnak, mert egyáltalán nem barátkozom velük. Sulis voltam, most külföldre költözöm. De félek erre rágondolni, hogy nehogy megint ribikkel legyen körülvéve. Vannak nagylelkű szerény lányok, de valahogyan nem keresztezzük egymást útját. :( Mit meg nem adnék egy igaz barátságért.

19/L