Nincsenek barátaim. Mégis miért "váltanak le"?

Sziasztok! A sztorim kicsit hosszú lesz ezért elnézést kérek, de hálás vagyok mindenkinek aki végigolvassa. 9 éves voltam mikor anya úgy döntött hogy kiköltözünk németbe és itt fogunk élni. 5. fél évben hagytam ott a magyar sulimat és mindent ami akkor odakötött. Eleinte gyűlöltem itt kint élni, mert barátaim nem voltak, a nyelvet nem beszéltem (hiába tanultam otthon elsőtöl kezdve németet). Gyűlöltem hogy nem értek semmit hogy a suliban egyedül töltöm az időmet, míg otthon a barátaim együtt bandáznak. Aztán anya kiíratott az otthoni sulimból mert nem bírtam egyszerre a két sulit. Aztán eltelt egy kis idő, nagyobb és érettebb lettem. Elkezdtem megszeretni a nyelvet és szerelmes lettem az országba is, viszont a honvágyam azóta sem tünt el teljesen. 1 év után beíratkoztam egy másik suliba hogy legalább a 8 általánosom meg legyen itthon. Szereztem új barátokat és lette egy legjob barátnőm is akit testvéremként szerettem. Minden jó volt még el nem ballagtunk és elkezdődött a gimis korszakunk. Én itt kint maradtam és idekint is járok suliba, viszont a barátaim valahogy eltüntek. Nem írnak csak akkor ha én rájuk írok, akkor sem tart sokáig a beszélgetés. A legjobb barátnőmmel még sokáig szoros volt a barátságunk és elszakathatatlannak éreztük azt a köteléket ami köztünk van. Aztán történt valami. Egyre kevesebbett beszélünk de annál inkább többet veszekedünk. Ő kolis és táncol is van egy barátja és imádja az osztályát és én ennek szívből örültem, mert soha nem sajátítanám ki. De mostanában azt érzem hogy inkább csak kihasznál. Napokig eszébe se jutok, ha ráírok valahogy nem ér rá, ha valami baja van csak akkor ír vagy ha segíteni kell a nyelvben ( ő is németet tanul). Sokat veszekszünk hogy nem jut rám ideje éshogy valamiért megváltozott. Talán azért mert megunta hogy 2-3 havonta csak 2 hetet találkozhatunk és minek várna rám hónapokat míg ott van a csodálatos osztálya? Az egyik osztálytársával nagyon de nagyon jóba lett és szerintem mostmár vele beszéli meg azokat a dolgokat amiket régen csak is nekem mondott el. Így most úgy állok hogy jelenleg egy barátom sincs és a napjaim nagy részét tanulásba folytom hogy eltereljem a figyelmemet arról a tényről hogy egy lúzer vagyok. Biztos felmerül bennetek az hogy akkor miért nem barátkozok németekkel? Higgyétek el, próbáltam de valamiért egyikkel sem vagyunk egy szinten és nem a nyelv miatt mert az jól megy. Így most ott tartok hogy a nagyszüleimen kívül nincs senkim akihez érdemes lenne hazamenni mert mindenki talált a helyemre valaki mást. És itt a nyár, majd július végén (nekem akkor kezdődik a nyáriszünet) megyünk haza 1 hónapra és az is unalommal fog telni mert nincs senkim.És ez elszomorít hogy addig kellek nekik ameddig baj van, aztán ha minden kerek eldobnak mint egy üres tejes dobozt. Miért ilyenek manapság az emberek? Én nem csináltam még ilyet senkivel hogy kihasználom és utána nem foglalkozomom vele. Veletek volt már ilyen? mit kéne csinálnom? Köszi ha végig olvastad!

16/L