Mennyi olyan barátod van, akiben tényleg megbízol feltétel nélkül, és mindig melletted van?

De tőlük teszed függővé a saját megítélésed, hiszen írtad is, hogy levett az önbizalmadból, hogy senki sem akart veled barátkozni. Ergo igenis számított neked mások hozzád állása, ami teljesen normális is, csak kár letagadni.

Igazából felesleges a vita, mert anynira más életszakaszban vagyunk, nem élted még át a felnőtté válást.

Most nyilván nincs más dolgod a sulin kívül, mint a barátaidon agyalni, de ha lesz ezeregy dolgod, felelősséged, ahogy az egyik hozzászóló is írta, igenis lesz amikor teher lesz egy barátság fenntartása, mert épp a hátad közepére se kívánnád mások problémáit.

Én csupán csak arra akartam felhívni a figyelmed, hogy nem mindenkinek van szüksége baráti kapcsolatokra, ettől még lehet egészséges és boldog élete. Sőt, ez a jellemzőbb, hogy a barátságok idővel átalakulnak, elkopnak. Sajnos vagy nem sajnos, ez van.

Nem haragszok. :)

"Egyébként én mindig szívesen meghallgattam bárki problémáját, akkor is ha nekem is sok bajom volt akkor."

Igen, de ezért mondom, hogy egyelőre felesleges ez a vita, mert nem mindegy, hogy az a sok bajod az az, hogy tele vagy tinis feszültséggel, utálod a világot, családod stb, ami az életkorodból fakad, vagy próbálod egyben tartani a 15 éves házasságod, ami éppen hullámvölgybe került, mellette van két gyereked, egyik még kel éjszaka, másik nem fejlődik rendesen ezért rohantok heti háromszor fejlesztésre, és emellett még anyukádat is ápolni kell + munkahelyi gondok + háztartás, és így tovább. Ebben az esetben, lehet pont nem vagy kiváncsi arra, hogy az egiyk barátnőd szarul alszik egy hete a migrénje miatt.

Érted, mire akarok kilyukadni. Most fontosak a barátok, nagyon is, érthető is, gimiben mindenkinek az. Később nem biztos, hogy ekkora szerepet fognak játszani. Vagy, hogy te ekkora szerepet fogsz játszani az ő életükben mint most. Mert igencsak nehéz hosszútávon ugyanúgy fenntartani a barátságokat mint tizenévesen. Akkor lehet működőképes, ha mindkét fél kompomisszumkész, és nincs harag, ha egyik-másik eltűnik fél évre mert babája lett, vagy új kapcsolata vagy bármi.

3.

A tesóm, és van egy gyerekkori barátnőm, akivel nem tudok mindig beszélni, mert külföldön lakik, de sosem csalódtam benne. És van egy másik barátnőm, akivel 10 éve vagyok jóban, és minden nap beszélünk. Benne sem csalódtam. A többibe sajnos az egészben....mindenkinek a párkapcsolat az első, és utána szarnak rá a fejedre.