Az normális, ha úgy érzem, az osztálytársaim közül egyik sem egy egyenes ember, senkivel nem tudok IGAZÁBÓL barátkozni?
Gimnazista vagyok, lassan azt kezdem hinni, hogy velem van a baj. Mindenkivel beszélgetek, nevetgélünk sokat, ezzel nincs probléma. Van egy-két osztálytársam, akivel suli után el is megyünk ide-oda. De valahogy úgy érzem, nem szeretnék túl közel kerülni hozzájuk, mert nem bízom meg egyikben sem. Magánéletembe nem is avatom be nagyon őket.
Azt látom, hogy mindenki kibeszél mindenkit a háta mögött, a szemében pedig eljátsza a legnagyobb barátot. Én ezzel nem tudok azonosulni.
Nem értem, hogy egy harminc fős közzösségben tényleg ilyen lenne mindenki, vagy csak én gondolom túl.
A gimi az ilyen. Sok haverom volt de akit tényleg barátnak lehet hívni csak egy, és ő is sajnos olyan, hogy nem számíthat rá az ember. Miután elkezdtem dolgozni itt is a jó pofizás megy, és ahogy elmegy az egyik ember kibeszélik a másikat. Ha éppen én vagyok munkában akkor nekem beszélik ki a másikat, ha más akkor engem beszélnek ki stb. :3
Az életben a legtöbb ember így működik. A kérdés, hogy miéééért? Miért jó ez? Mindenesetre nem veled van baj hanem a társadalommal. A legtöbb amit tehetsz, hogy ilyen maradsz és próbálod ezt a sok negatív érzést elterelni máshová amikor ilyet tapasztalsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!