Mi lehet a baja most velem?

Négy hónapja megismertem egy új munkatársat egy nálam tizenegy évvel fiatalabb kollégát, aki történetesen nő, én pedig férfi. Mellém került betanulni, teljesen jól elvoltunk ami meg is lepett, mert van egy hírneve a lánynak, miszerint kiszámíthatatlan, bunkó, hisztis, buta ilyesmiket mondtak rá, velem viszont teljesen jól elvolt.

A betanulás után elkerült mellőlem egy másik részlegünkre. Viszont közben már szárnyra kaptak pletykák rólunk. Ennek egyikünk se örült, nekem van párom egy éve, még ha nem is lakunk együtt, a lány meg megrögzött szingli néhány éve.

Amíg nem együtt dolgoztunk én néha kerestem, összefutottunk, hogy hogyan boldogul amott, mivel új a városunkban ilyen baráti alapon elmentünk ide oda -nem randik voltak, még a kezét se fogtam meg, barátnőm ki is rúgott volna- megmutattam neki mi hol van. Tényleg jó barátomnak gondoltam.

Aztán most visszakerült hozzánk egy átszervezés miatt, és puff, mindennek vége van! Alig akar velem szóba állni, hisztizik, kerül, beszólogat, pedig én kifejezetten örültem neki, hogy újra együtt dolgozhatok vele. Most olyannyira elharapódzott a helyzet, hogy már a telefont sem veszi föl nekem, ha hívom.

Ami nekem nyomasztóan hat, hogy azután vesztünk így össze, hogy é hosszasan beszéltem neki a barátnőmről meg, hogy mit tervezünk a jövőben, ez nem sokkal az előtt volt, hogy visszakerült hozzánk.

Van egy nyomasztó gondolatom, mi van ha kicsit belém van esve és most döbbent rá, hogy én tényleg baráti alapon törődtem csak vele? Nem lehet, hogy ezért lett velem ilyen? Mert megmondom nagyon rosszul esik, hogy így ellenem fordult azok után, hogy még mondta is, hogy mennyire kedvel.

Akkor tényleg az lehet, hogy szegénynek lettek volna irányomban érzései, amiket összetörtem és így áll bosszút?

Pedig közben ő nekem külön elmondta, hogy nem is tetszem neki és semmit nem akarna tőlem, mikor először mondtam, hogy ez nem randi, mikor elmentünk közösen kajálni egy pékségbe meg pizzázni.