Úgy érzem, a barátaim hátbaszúrtak. Mit gondoltok erről?

Nekem is megvannak a hibáim, de én soha nem bántottam őket direkt. Ők viszont gond nélkül megtették velem azt, hogy elhívtak hétköznap egy házibuliba, másnap reggel pedig nekem dolgozni kellett volna menni, mondtam is nekik, de otthagytak simán, nem keltettek fel, pedig volt kocsijuk. Ők akkor tanultak, én dolgoztam. Van olyan munkahely, ahol ezért már kirúgnak. Nekem se sokon múlt.

Aztán voltak olyanok a baráti körből, akik állandóan elhívtak, én mindig elmentem, aztán hallgattam, ahogy gúnyolódnak nekem fontos dolgokról, ami nagyon rosszul esett. Egy idő után nem tudtam mit kezdeni velük, ezért elkezdtem kerülni őket. Aztán egy idő után úgy gondoltam, hagyjuk hátra, ami történt, találkozzunk, és nagyon szemét módon kaptam vissza mindent. Erre még jobban elkezdtem kerülni őket. De egy idő után megint találkoztam velük, és megcsinálták velem azt, hogy elhívtak egy kocsmába, rendeltek nekem italokat, nem is értettem, miért ilyen jó fejek hirtelen, majd amikor távoztunk, egyikük azt mondta, fizet, de nem fizette ki az én részemet, amiről nem tudtam. Csak utólag derült ki. Nem volt kellemes élmény.

Vagy például a társaság többi tagjára is igaz, hogy amikor én dolgoztam, ők még tanultak. Nagyon sokszor meghívtam őket italra, ételre bulikon, de soha nem hívtak vissza. Volt olyan, hogy egy másik városból kellett hazabuszoznunk, és örülhettem, hogy egyiküktől kaptam pénzt, de már másnap követelte tőlem. Pedig ő is azok között volt, akik gond nélkül megittak korábban egy több ezer forintos italt, amit én vettem, és egy kortyot sem hagytak nekem.

Én rontottam el valamit, vagy alapból ilyen bunkó a legtöbb ember? Nem tudom, ezek után mit kezdjek velük, mert hivatalosan most sem tudom, hányadán állunk. Senki nem mondott semmit.

A bulizós időszaknak mondjuk vége, de ezek után annyira nem is vágyom találkozni bármelyikükkel is, de szerintem még most sem értik, miért.